Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

fürdő. Az alsó ruháinkat fertőtlenítőbe kellett adni s mikor ez megtörtént, átmentünk a fürdőbe. 1945. jan. 27. Megtörtént a fürdés. Mire lakásunkra értünk, teljesen kivirradt. Ezen az éjjel megint nem aludtunk. Nem abba az épületbe tettek vissza bennünket, amelyikben voltunk, hanem a mellette valóban szállásoltak el bennünket. Ez már modernebb épület annyiból, hogy itt már a szobákon ajtó is van, és a fal be van meszelve, pucolva. Egy szobába 15 embert tettek. Itt már priccsek is voltak emeletes formában: 7 ember alul, 8 pedig felül feküdt. Egy emberünknek el kellett menni ebédért. Vajon mi az ebéd? Megérkezett egy vödör burizsleves, de a vödörben a fele ott maradt, olyan finom volt. A társaságot elkapta a hasmenés és a körvizelet. Itt már kissé elhelyezkedett a társaság. Egy kicsit már aludni is tudtunk. No de elege volt szegény tűzhelynek: ahány lábos csak rátért, az mind rá lett téve. Sütött-főzött a társaság. Most már megérdeklődtük, hogy hol is vagyunk. - Sahti város volt a válasz. 1945. jan. 28., vasárnap Úgy mondják, hogy 6 nap után a 7-et megünnepeljük. Meg is kezdődött a mosakodás, borotválkozás, hajvágás. Egész kis borbély üzem lett a kis szobából. No de vasárnap tiszteletére mi is megfőztük a vasárnapi dinsztelt krumpli díszebédet. Csudára kikenekedett a társaság. Na de kincstári ebéd is volt. Ez állt káposztalevesből és egy evőkanál húsoskáposztából. A mai nap 8 ember már kint volt a bányánál munkán. 1945. jan. 29. A mai nap 5 ember a szobánkból egy órai gödörásáson vett részt. Megkezdődött a csereüzlet is, hisz észrevették az oroszok, hogy új emberek érkeztek és hordták a teát, tejet. Kenyérért, szalonnáért adták, így ment az üzlet. A hasmenés még most is igen el van terjedve a sorstársaink között. Ma már az élelmiszereket, csomagokat fel lehetett hordani a szobánkba. De a nagy csomagokat, a zsák liszteket elszedték a néptől. A mienket azt egyelőre meghagyták. Újabb: mindenkit össze kellett írni foglalkozása szerint. 1945. jan. 30. Reggel már ébresztő is volt 5 órakor, utána mindenkinek sorakozó az udvaron, népszámlálás. Ma ismét 5 ember egy órai gödörásáson volt. Mai ebédünk dinsztelt krumpli. Ez azért van olyan sűrűn, mert az úton megfagyott a krumplikészlet és így sürgősen fogyasztani kell. A déli órákban ismét sorakozó a csomagokkal együtt. Az összes takaró ruhákat mind elszedték és be kellett vinni egy raktárba. Most már csakugyan alattunk csak a deszka, felettünk pedig a nagykabátunk maradt. A vacsoránk pedig lebbencsleves volt. Nagyon finom dolog ez itt, mert a káposztalevessel egy napon még csak kimondani is lehetetlen. Ezután minden napom befejeztével jegyezni fogom a kincstári ellátásunkat. De meg is látszott a társaságon, hogy nincs takarója. Mindenki sütött - főzött az éj leple alatt. Felkerültek a babos bográcsok a tűzhelyre. De hisz a mi szobánk sem volt elmaradva. Ez is kitett magáért a szakácskodásban. Általános palacsintasütés. Mire kisültek a palacsinták, éjjel 11 óra lett. Baj azért nem volt, hisz mindenki kikenekedett, főleg hogy csak vízzel, sóval, na meg egy kis zsírba sült. Attól eltekintve, hogy olyan vastag volt, mint a tenyerem, belekvároztuk 55