Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században - Gyulai füzetek 3. (Gyula, 1991)
háztartás helyén épülő újat jelez-e, vagy csupán a családfő elhalálozása miatt, vagy más okból, a háztartás egy másik tagja került az adójegyzékbe. A census fizetés ténye, vagy néhány esetben a korábbi adómentesség ismétlődése arra utalt, hogy e 32 személy nem volt új betelepülő. Kevésbé határozottan, de ki kellett rekesztenünk az újonnan betelepültek sorából azt a 7 személyt is, akiknek a neve ugyan 1527-ben fordult elő először, mégpedig a szomszédok 1525-ből ismert sorrendjét megbontva. A korábbi háztartások közé élcelődésük ugyan új háztartás létrejöttére utal, a census fizetésének ténye azonban ennek ellentmond. Inkább arra kell gondolnunk, hogy talán a két szomszédos háztartás egyikének ez évben külön adózó, esetleg külön háztartást létesített tagjáról lehet szó. A névanyag elemzése alapján tehát 44 új betelepülővel (új adózó háztartással) számolhatunk. Ez azt jelenti, hogy az 1527-ben összeírt adózóknak 12%-a kétségtelenül új betelepülő volt, azaz a város népességnövekedése az 1520-as években igen lendületesnek mondható. Mátyás és Corvin János kiváltságai meghozták tehát a népesség kívánt gyarapodását. Az 1527. évi censusjegyzékben szereplő telkes-jobbágy háztartások nagy száma kétségtelenné teszi, hogy a város a kor legnépesebb oppidumai közé tartozott. A szórványos adatok alapján a XVI. század elején a mezővárosokban átlagosan 80-100 adózó háztartással számolhatunk,** és ezt az uradalom másik két mezővárosa Simánd 125, Békés pedig 112 háztartással alig haladta meg. Az 1498-ban szabad királyi városi rangra emelt Szegeden az 1522. évi tizedjegyzék (Tápé és Szentmihály lakóival együtt) 1493 háztartást vett számba, ezek közül a telkesek szárra 588, azaz másfélszerese volt a Gyulán összeírt telkes jobbágyokénak. 45 (A Szeged javára mutatkozó jelentős különbség vitathatatlan, a számoknál azonban nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tizedjegyzék mindig több adózót tartott nyilván, mint az urbárium, vagy a földesúri adójegyzék.)*^ Az adózó porták 1552. évi számából ítélhetően nagyjából ugyanennyivel lehetett népesebb a legjelentősebb oppidum, Debrecen is. A különbség mégsem lehetett ilyen arányú, hiszen ne feledjük, hogy forrásunk adatai csak a gyulai lakosság egy részére-igaz nagyobb részére -, a Brandenburgi Györgynek censust fizetőkre vonatkoznak. A városban azonban más birtokosok is voltak a Szegény és Palotahely utca lakosai a gyulai plébánia jobbágyai voltak, a Szent Móric utcaiak pedig az azonos nevű kápolna igazgatójának fennhatósága alá tartoztak. A begináknak és egyes nemesi családoknak is voltak birtokai a városban. 4 ^ Az 1526. évi dikaösszeírás szerint az őrgrófnak Gyulán 123 portája volt, a Szent Móric és Szegény utcákban további 12 portát írtak ösz-
