Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Gyula a polgári demokratikus forradalomtól a tanácsköztársaságig

falvi repülőtérre. A Magyar Vörös Hadsereg főparancsnoksága június 2-án hadseregparancsban elismerését fejezte ki Szamuelynek és Dobosnak, hogy "fontos hadműveleti ügyben 2000 kilométert repültek, és így kapcsolatot teremtettek az orosz hadsereg vezérkarával". 1920. május 10-én Dobos a várostól a népkerti pavilont kérte, hogy ott kulturális mozgóképszínházat állithasson fel. Mint kérvényében írta: "Kilenc évig szolgáltam hazámat hűséggel. A repülés úttörője vagyok, a reánk kényszerített békeszerződés meghiúsította a repülést és repülőgyártást Magyarországon. Bár külföldön érvényesíthetném tudásomat, de elhatároztam, hogy azt semmiféle külföldi társaságnak nem kötöm le. Ezért kérem a Tekintetes Városi Tanácsot, szíveskedjék részemre a pavilon bérletét átengedni, hogy szülővárosomban várhassam be azt, amidőn ismét szolgálhassam a magyar repülést." A tanács a kérelmet ridegen elutasította. Dobos 1930-ban beállt Wenckheim József grófhoz magánrepülőgépe pilótájául havi 80 pengőért és teljes ellátásért. 1937, július 1-én városszerte nagy megdöbbenést keltett az a hivatalos jelentés, mely szerint aznap "17 óra 47 perckor a mátyásföldi repülőtéren a Műegyetemi Sportepüló Egyesület M-19 típusú sportgépe a berepülésnél Dobos István pilótával lezuhant. A zuhanás oka túlzott fordulat volt, a pilóta meghalt". A temetés július 6-án ment végbe Gyulán. A koporsó fedelén ezüst betűkkel ez állott: "Dobos István élt 45 évet", Dobos István földi maradványait a református új temetőben temették el. Míg a szertartás folyt, fönn a levegőben megjelent a bajtársak küldötte, a kétfedelű gépmadár, s ott keringett a temető fölött, hogy örökre búcsút mondjon a mesternek, annyi dicsőséges pilótabravúr hősének, a "vén sasnak". (Gyulai Hírlap, 1967. szept. 1. 1, p.) GYULA A POLGÁRI DEMOKRATIKUS F0RRAOALOMTÚL A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGIG Nehézségek a közellátásban A háború elejétől hónapról hónapra fokozódó nehézségek mind nagyobb próbára tették a lakosságot. 1917-ben a vármegye lisztkontingense az ellátatlanok folyton növekvő számához képest oly kevés volt, hogy a napi fejadagot 120 grammra kellett leszállítani. A megye egész évi étkezési szükségletére kért 250 vagon burgonyából csak 128 vagont utalványoztak, de az is késedelmesen és apró tételekben érkezett. A kukoricás kenyeret, melyben a kenyérliszt egyharmada kukoricaliszt volt, ez év februárjában bevezették, 1918 októberében pedig már kuko9B