Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A szabadságharc emlékei a Városi Múzeumban. (Schrőder Gotthárd honvédőrmester emlékirata)

ház, ahol Knézich tábornok megszállott. A Czégényi család tagjaira vár e homály elválasztása. Gondolom, a Terényi u 3. számú, Frankó-féle ház lesz. A lefegyverezett honvédeket még heteken át szállították Gyulán át Aradra. A múzeum irattárában van a "névsora azon Magyar-Gyulán tartózkodó honvédeknek, akiket felsőbb rendelet folytán 1849. augusztus 30-án Aradra indítottak." E névsor 54 neve közt gyulai hangzású alig van egy-kettő. Hogy a fogoly tisztekre mi sors várt Aradon, mindenki tudja. A bitón, sáncmunkán, közlegényként való besorozáson kívül rengetegen kaptak néhány évi várfogságot. A fogság lélekzsongító, tespedt unalmát munkával próbálták sokan elűzni. Múzeumunkban sok finom művű, rengeteg időt és türelmet igénylő famunkát őrzünk a negyvennyolcas emlékek között. Egy Aradon sínylődő honvéd őrnagy könnyed faragású karperece, egy másik tiszt üvegberakott filigrán keresztje mellett a legycsudálatosabb munka Butz Károly csipkefinomságú, gótikus oltárja, melynek miniatűr szobrai s hajszálvékony, áttört díszei a végtelen munkába fojtott, hosszú hónapok sóhajainak voltak tanúi. A 48-as fegyvereken, kardokon, csákón kívül a daliás idők feledhetetlen szépségét idézi fel lelkünkben néhai Urbanecz Vilmos honvéd főhadnagy atillája, mely ki tudja hány diadalmas csatát látott. A kegyeleti tárgyak mementói ama vérbe fulladt nagy küzdelemnek, amely után vérbe-könnybe áldozott le a magyar szabadság napja. De a halál akkor is tetszhalál volt, s a véráztatta föld annál büszkébb sudárba szökkenő fákat nevelt. Akkor is volt feltámadás! •' * A múzeum szabadságharci ereklyéinek felsorolását legutóbb nem merítettük ki. Nem említettük akkor kegyeleti tárgyaink legérdekesebbjét. Ez gróf Batthyány Lajos, vértanúhalált halt első felelős miniszterelnök koporsójának egy darabkája. Az 1849. október 6-án a pesti Újépületben kivégzett államférfiút - mint ismeretes - ideiglenesen a ferencrendiek sírboltjában temették el. Midőn aztán 1869. június 9-én a Kerepesi temetőben felállított mauzóleumban helyezték örök nyugalomra, első koporsóját szétdarabolták. Mi is őrzünk a koporsóból egy korhadt darabot, melynek valódiságát a ferencesek rajta levő pecsétje bizonyítja. Petőfi Sándor állítólagos pisztolyáról majd más alkalommal szólunk. Várostörténeti szempontból azonban sokkal fontosabbak mindezeknél azok az egykorú okmányok és feljegyzések, amelyek élénk fényt vetnek városunk lakossá69