Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - A gyulai protestánsok történetéből

ránusok javarészét csak a XVIII. században telepítették be a sok járvány folytán szinte elnéptelenedett megyébe. Mint érdekes dolgot megemlítjük, hogy 1570ben Békésen Basilius István kolozsvári pap az unitárius vallásnak akart híveket szerezni, de tartósabb eredményt nem tudott elérni. A törökök 129 éves uralmuk alatt berendezkedtek Gyulán. Építeni ugyan alig építettek, de a várat jó karban tartották. Ahhoz az anyagot a környékbeli templomokból hordták. Gyulán két templomuk volt. Az egyik mecsetük a mai katoli55 kus nagytemplom táján állott, a másik a kastély és a régi vár között. Mind a kettő mellett karcsú torony, ún. minaret emelkedett, ahonnan messzehalló hangon hirdette a müezzin, hogy Allah nagy és Mohamed az ő prófétája... A minareteket később lerombolták. A török világot csak a régi vár és a török fürdő (a rnai r. kat. nagyiskola ) élte túl. Amikor 1695-ben a törökök a várból kivonultak, a régi lakosság utódai szállingózni kezdtek a környékbeli falvakból befelé. Mivel a vár rác katonaság kezére jutott, a magyar lakosság igyekezett minél messzebb húzódni a vártól. A katolikus családok a mecsetből átalakított kis templom környékén telepedtek le. A reformátusok a kupolás török fürdőt foglalván el templomul, ettől északra ütöttek szállást. Amikor már kevés volt a hely a sánccal, Körös-árokkal körülvett régi Gyulán (a mai belváros területén), akkor a lakosság a vizén túl is terjeszkedni kezdett. A katolikusok dél felé a Nagymagyarvárost alapították. A reformátusok viszont a mai megyeháza mögötti Fehér-Köröstől északra, az akkori úgynevezett cigányvároson telepedtek meg. így keletkezett a mai Újváros, - amely tehát nem is olyan nagyon új. Van vagy kétszáz esztendős. Még az újvárosi rész települése előtt történt egy érdekes eset, amelyet szájhagyomány után Mogyoróssy János jegyzett fel. Templomul akkor még a török fürdőt (a mai kat. nagyiskolát) használták a reformátusak. Gyulai János volt akkor a református lelkész. Gyulai éppen prédikált, amikor a templom előtt nagy lárma keletkezett. Amikor az istentisztelet végeztével a hívek kimentek az utcára, akkor látták, hogy ott egy rác martalóc csapat garázdálkodik. A rácok nekirontottak a kijövőknek, és azokat szitkokkal és ütlegekkel illették. Gyulai is alig tudott kezük közül kiszabadulni. A mai paplak táján sikátor volt. Ott szaladt le a vízig. Akkor, mint említettük, ott a Fehér-Körös egy ága folyt. Atyja már ott várta a csónakkal. Beeveztek a nádasba. Ott értékeieket elsüllyesztették és csak akkor szedték fel újra, amikor a rácok eltakarodtak. A város aztán lassan, de folyton fejlődött. Érték ugyan csapások: gyakori pestis, kolera, árvizek, tűzvészek, ám ezek csak lassították, de nem állították meg a fejlődését. 45