Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

II. Helytörténeti cikkek, tanulmányok - Toronyi Tamás

Tudta, hogy a török ember úgy fogadkozik ígérete megtartására, hogy fejére teszi a kezét. Tudta, hogy Pertáfa basa Gyula, megszállásakor a derviseket magához hívatta és megparancsolta, hogy a törökök győzelméért imádkozzanak. Arról is volt tudomása, hogy a törökök európai tüzéreket is alkalmaztak hadseregükben. Figl Hieronímus gyorsan húsz ágyúkkal Rontotta a várat százfontos burnákkal. Tudta, hogy a XVII-XVIII. században a bombát bumának nevezték. Tudta, hogy Gyulát a XVI. század közepén Véggyulának hívták, és a foglyokat - mint fentebb két idézetben láttuk - a vár setét barlangnak nevezett tömlöcébe rekesztették.

47 A gyulai vár mély tömlöcének setét barlang nevét egyedül ez a verses história tartotta fenn, meglétéről azonban más forrásokból is tudunk. Kemény János fejedelem kortársa, Evlia Cselebi török világutazó 1665-ben a gyulai belső vár kapujáról ezt írja: Ez a kapu kettős, és a két kapu között a pokol mélységéhez hasonló börtön van, melybe a város előkelőinek foglyait minden éjjel bezárják, s reggel ismét kibocsátják őket, és szolgálatot tétetnek velük. A ma is fennálló vár ún. Kerecsényi-kapujának egykori külső és belső kapuja közt volt ez a pokolmélységű setét barlang, melybe a magyarok is, törökök is rabjaikat rekesztették. Ezt azonban a XVIII. században feltöltötték. A setét barlang neve Vörös idejében már rég feledésbe ment. Aminthogy "lehetetlen elképzelni, hogy Vörös Mihály kezébe estek volna a bé49 esi udvari és hadi levéltárakban őrzött lovashadi lajstromok", melyek Toronyi Tamás nevét megőrizték, éppoly kevéssé képzelhető el, hogy az 1553. évi kárvallási jegyzőkönyv, a gyulai uradalom 1559. évi urbáriuma és sok más egykorú irat a költő kezébe kerülhetett volna, melyekben Tornyi, Moronyi, Szécsényi, Varsányi, Bárányi és Borzai nevű gyulaiak és környékbeliek szerepelnek. A kevés iskolát járt Vörös Mihály nem rendelkezett oly tárgyi, történelmi, néprajzi és helyi ismeretekkel, amelyek képessé tették volna őt az 1807-ben a maga neve alatt kiadott verses história megírására. A költeményt csak kortárs, vagy legfeljebb a következő nemzedékhez tartozó költő írhatta, aki a maga vagy még élő szemtanúk élményeire, tapasztalataira támaszkodhatott. Az eredeti verses história költőjének a neve és maga a mű ma még ismeretlen, és nem tudhatjuk azt, hogy azon mely változtatásokat végzett 43