Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)
III. Néprajzi írások - Kincsásók
utána, de aki ásott, meg is halt. Aki azonban tudja a módját, az nem hal meg. Egy német gazda aranyat talált egy gödörben a szőlőjében. A gödröt nem húzta be. Még most is meglátszik. Aki az ilyen gödröt be meri húzni, tüstént szörnyet halhat. Szeregyházán meg Dani Ferenc talált szántáskor, ezelőtt vagy hetven esztendővel, egy fazék aranyat. Addig nem merte felvenni, amíg a csikóját át nem ugratta a fazék fölött. A csikó azon nyomban meg is döglött, de legalább az átok le volt véve a pénzről. Dani uram ki is vette a töméntelen aranyat. Elvitte a Szigetbe, mert ott is volt tanyája. Elásta egy nagy fa tövében, de szomszédjai meglesték, és, amíg ő a Furminc megvételéről alkudozott az urasággal, kiásták. De hát kezdjük elölről a dolgot. Hogyan is ásták el a régiek az aranyat? Rézüstbe vagy fazékba, kőedénybe tették. Amikor elásták, bárányt vagy csirkét vágtak reá és nagy tüzet raktak fölötte. Akad olyan régi világból maradt öreg magyar is, aki váltig erősíti, hogy úgy hallotta a nagyapjától még apró gyerek korában, hogy bizony embert is öltek rá. A pénz aztán nem marad veszteg a földben. Mindig megy a föld alatt. Időnként azonban megjelenti magát. Hétévenként kék lángot vet. Sőt a katolikus magyarok úgy tartják, hogy karácsony estéjén fel is szokott lökődni a föld színe fölé és kék lánggal ég. Ilyenkor hirtelen egy fehér lepedőt kell a pénz alá húzni, és akkor nem tud többet eltűnni. Egy református asszony mesélte, hogy a régi időben egyszer egy ember meg egy asszony elment kapálni. Az asszony úgy déltájt azt mondta, hogy nagyon el van fáradva és lefeküdt. Mikor elszenderedett, hallja, hogy: kelj fel, mert nem jó helyt fekszel. Többször is hallotta. Végre megsokallta a dolgot és azt mondta az urának: hagyjon már kend aludni. Az ember erre azt mondta, hogy ő bizony nem szólt semmit. Az asszony aztán megint lefeküdt és aludt tovább. Mikor felébred, látja, hogy barnulni kezd az az oldala, amelyiken feküdt, de nem fájt neki. Mire hazament, egészen megbarnult a fél oldala. Elmentek az orvoshoz, de az nem tudott segíteni. Majd aztán öreg emberektől hallották, hogy ott ahol feküdt, pénz van elásva. Ástak is, azonban nem tudták kiásni, de hallották, ahogy a pénz megy a föld alatt. Nem mindig üstben vagy fazékban van a kincs elrejtve. A ferencrendi templom maradványainak a környékén vasajtós pincében hatalmas asztalok roskadoznak a nép hite szerint az arany és egyéb drágaságok alatt. A pince ajtaja hét évben egyszer nyílik meg, akkor is rövid időre. Ha valaki ki tudná lesni, hozhatna az aranyból, amennyit csak elbírna. Azon a tájon vagy száz esztendeje egy késő őszi estén egy német ember ment 121