Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - Kincsásók

utána, de aki ásott, meg is halt. Aki azonban tudja a módját, az nem hal meg. Egy német gazda aranyat talált egy gödörben a szőlőjében. A gödröt nem húzta be. Még most is meglátszik. Aki az ilyen gödröt be meri húzni, tüstént szörnyet halhat. Szeregyházán meg Dani Ferenc talált szántáskor, ezelőtt vagy hetven esztendő­vel, egy fazék aranyat. Addig nem merte felvenni, amíg a csikóját át nem ugrat­ta a fazék fölött. A csikó azon nyomban meg is döglött, de legalább az átok le volt véve a pénzről. Dani uram ki is vette a töméntelen aranyat. Elvitte a Szi­getbe, mert ott is volt tanyája. Elásta egy nagy fa tövében, de szomszédjai meglesték, és, amíg ő a Furminc megvételéről alkudozott az urasággal, kiásták. De hát kezdjük elölről a dolgot. Hogyan is ásták el a régiek az aranyat? Réz­üstbe vagy fazékba, kőedénybe tették. Amikor elásták, bárányt vagy csirkét vág­tak reá és nagy tüzet raktak fölötte. Akad olyan régi világból maradt öreg ma­gyar is, aki váltig erősíti, hogy úgy hallotta a nagyapjától még apró gyerek korában, hogy bizony embert is öltek rá. A pénz aztán nem marad veszteg a földben. Mindig megy a föld alatt. Időn­ként azonban megjelenti magát. Hétévenként kék lángot vet. Sőt a katolikus ma­gyarok úgy tartják, hogy karácsony estéjén fel is szokott lökődni a föld színe fölé és kék lánggal ég. Ilyenkor hirtelen egy fehér lepedőt kell a pénz alá húzni, és akkor nem tud többet eltűnni. Egy református asszony mesélte, hogy a régi időben egyszer egy ember meg egy asszony elment kapálni. Az asszony úgy déltájt azt mondta, hogy nagyon el van fáradva és lefeküdt. Mikor elszenderedett, hallja, hogy: kelj fel, mert nem jó helyt fekszel. Többször is hallotta. Végre megsokallta a dolgot és azt mondta az urának: hagyjon már kend aludni. Az ember erre azt mondta, hogy ő bizony nem szólt semmit. Az asszony aztán megint lefeküdt és aludt tovább. Mikor fel­ébred, látja, hogy barnulni kezd az az oldala, amelyiken feküdt, de nem fájt neki. Mire hazament, egészen megbarnult a fél oldala. Elmentek az orvoshoz, de az nem tudott segíteni. Majd aztán öreg emberektől hallották, hogy ott ahol fe­küdt, pénz van elásva. Ástak is, azonban nem tudták kiásni, de hallották, ahogy a pénz megy a föld alatt. Nem mindig üstben vagy fazékban van a kincs elrejtve. A ferencrendi templom maradványainak a környékén vasajtós pincében hatalmas asztalok roskadoznak a nép hite szerint az arany és egyéb drágaságok alatt. A pince ajtaja hét évben egyszer nyílik meg, akkor is rövid időre. Ha valaki ki tudná lesni, hozhatna az aranyból, amennyit csak elbírna. Azon a tájon vagy száz esztendeje egy késő őszi estén egy német ember ment 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom