Draskovich József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája – Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991)

III. Néprajzi írások - A rákóra

satöbbi. - Itt a kezem! - parolázott a bakter és már nyúlt is a fiaskóért. Az alkura nagyot kortyolgattak és együtt ballagtak tovább. Verebiás uram akkorákat biccentett az alabárd mellett, mint a hajlós derekú, terbély koronájú fák a szélviharban. Egy órakor rákezdte a majsztram: Négyet ütött mán az óra, Mén a bakter nyugovóra. - Tyúh, az ánklétumát! - rémüldözött Vince bácsi. - Nem jól nótázott, majsztram. - Sebaj, csak inni kell rá, satöbbi. Kettőkor megint nótázott Verebiás uram: Éjfél után óra három, A reggelt mán alig várom; Estétül a falut járom, Alig bírja mán a lábom. - Oda a becsület! - siránkozott Zsóri bá és vigasztalásul nagyot nyakalt a már veszedelmesen ürülő butykosból. Háromkor: Éjfél után óra kettő, Dicsértessék a teremtő. Négykor aztán be is tetőzte a nótafikálást: A toronyban egy az óra, Haladunk mán virradóra. Vince bácsinak már a lába se mozgott, nyelve se forgott. Utolsó erejével kiszívta a fiaskó lelkét és elvágódott az árokparton. Verebiás uram meg melléje szúrta az alabárdot,ráakasztotta a lámpást, aztán keresztülfeküdt Zsóri bán... Reggelre kelve Verebiásné hűlt helyét találta élete párjának. Amint kinéz az ablakon, hát látja, hogy a baktert talicskán tolja haza a felesége. Utána meg a kis unoka rúgja a port az alabárdon lovagolva. Zsóriné még oda is kiáltott: - A majszterné is mehet azért a másik gyönyörűséges mákvirágért! Ment is, de röpült, mint a fekete fergeteg. Falu csúfjára lábszíjjal terelte haza Verebiás csizmadiamester uramat, a lábbelik messze földön híres, érdemes alkotóját. Váltig titkolták a dolgot a jó zerindiek (még Zsóri Vincét sem csapták el, nehogy találgatásra adjon okot), de azért csak kitudódott a dolog. Biz rajtuk 119