Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

it bizonnyal felhasználták volna a vár megerősítésére. A kápolnát Maróthy László macsói bán János fia építtette 1445-ben a belvárban. Nem is annyira kápolna volt ez, mint inkább díszes toronnyal ellátott templom. Miklós tripolitani püspök és a szerencsi bencés apátság igazgatója 1445-ben, Barnabás vigiliáján, tehát június 10-én csütörtöki napon szentelte fel az apostolok tiszteletére, s évfordulóját az apostolok szétoszlásának ünnepére rendelte. Ugyanakkor az alapító és építő kérelmére e kápolna részére 40 napi búcsút engedett, s az erről szóló okmányt ugyanazon napon kiadta. (Lásd a függelékben I. szám alatt!) A parókialis templomot az ezt követő években építtették a Maróthy özvegyek, Orsolya, Maróthy János, és Borbála, Maróthy László özvegye, a Boldogságos Szűz tiszteletére. E templomot azután gazdagon megajándékozták egyházi ékszerekkel, legalábbis hihető, hogy azon gyöngyökkel hímzett (gemnis ad amussim ornata) miseruhák, kelyhek, keresztek és aranyba foglalt ereklyék, melyek egy, a pozsonyi káptalan által kiállított okmány szerint, 1559-ben eladattak, e buzgó, vallásos nők adománya volt. E templom fölszentelésével városunk is védőasszonyává fogadta a Boldogságos Szüzet, s hogy e Szűz iránti tiszteletben városunk mindig kitűnt, bizonyítja az, hogy még a török uralom alatt is annyi veszélyek közt, megőrizték a Boldogságos Szűz egy csodatevő képét. A város legrégibb pecsétjein lévő képek mind az ő fogantatását ábrázolják, s a későbbi parókialis templomok is mind az ő tiszteletére voltak szentelve. S végül, hogy mi sem hiányozzék és a templomhoz méltó legyen a parókia, az özvegyek 1451-ben egy egész, Apáti nevű falut írattak át a váradi káptalan által az új templomra, illetőleg annak akkori és későbbi plébánosaira. E falu előbb a Bihar megyei Sztár és Czibak családoké volt, de 1420-ban elzálogosították Maróthy János bánnak 1500 aranyért. Ekképp zálogképpen bírta e falut a Maróthy család 1451-ig. Ez évben a fent említett Orsolya és Borbála özvegyek a Sztár és Czibak családoknak az 1500 aranyra még 400-at ráfizetvén, tőlük a falut örökáron megvették és egyúttal a parókialis templom igazgatóira ruházták. (Lásd a függelékben a II. sz. oklevelet!) E falu a várostól egy mérföldre nyugatra feküdt, s a gyulai plébános a török uralomig bírta is. Derék egy falu lehetett, mert az 1561. évi összeírás szerint 29 portából állott. A török uralom alatt azonban elpusztult, s jelenleg a kígyósi pusztához tartozik. Ezen adomány által a gyulai plébánia fénye meg volt alapítva. Plébánosai ezentúl tekintélyes földesurak, egyszersmind nagyváradi kanonokok voltak; parókiáján egy király három napig tartózkodott, s Haan szerint az ekkor alapított hasonnevű esperesség főhelye volt. 22