Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

tünk, magyarhonnak hatalmas királya mit adhat annak a férfiúnak, akinek, mint maga bevallja, talán trónját, hatalmát köszöni, vajon minő lehet az a királyi hála és köszönet, mellyel Zsigmond, a bőkezű Zsigmond talán megmentőjének, vagy trónja leghatalmasabb támaszának adózik. A királyi hála méltó magyarhon fejéhez, oly uradalommal jutalmazza hősi hadvezérét, melyhez fogható a Körös-Maros közén csak egy, de az is csak talán, az országban kevés vala, a gyulai uradalommal, mely akkor éppen 43 helységből állott, bár azt mondja a király, hogy Maróthy érdemeit sakkal nagyobb jutalom illeti meg. Megjárják aztán a határokat, átadják a földnek rögét, jeléül annak, hogy immár e hely tiéd, kezedben van úgy, mint a földdarab és fonnszóval hirdetik, hogy akinek kifogása van Maróthy János macsói bán beiktatása ellen, szóljon. De néma minden ajk, kicsinyes ellenmondást, hiábavaló halasztást itt tilt a férfira valló tekintet, kinek a birtok átadandó. Nincs, nem szól az ellentmondó, nincs tiltakozó, átadják a birtokot, legyen az övé in perpetuum, örökké. Megtörténik aztán az áldomás, szétoszolnak később a vendégek, szétmennek nyugodtan, legfeljebb egy-két nagyratörő szeretné tudni a kétes jövendőt. Könnyű nekik. Az ő tudásvágyuk ki volt elégítve, tudták, kié volt e hely azelőtt, az elöljárók és öregemberek tán még arra is emlékeztek, mint emelkedett az ő helységük, hogy ily nagy uradalom feje legyen, tudták azt is talán, ki volt a hely alapítója, mint hanyatlott el ennek ivadéka. De nekünk még előbb mindezekre meg kell felelnünk. De a sopánkodás hiábavaló, kérdezzük meg a forrásokat. Maróthy János előtt Gyulát és a gyulai uradalmat a Losonczyak bírták. Kitűnik ez Maróthy adományleveléből, melyben a király megjegyzi, hogy a gyulai uradalom Losonczy János magvaszakadtéval szállott a koronára. Azonban az adománylevél elég bizonytalan kifejezése kételkedést kelthetne bennünk, vajon a gyulai uradalom nem a nagybirtokú Losonczy család ősi birtoka volt-e, és vajon nem a Losonczy család keze alatt nőtte-e ki magát e szép birtokcsoport egy uradalommá? Szerencsére az aradi káptalanhoz intézett királyi rendelet eloszlatja kétségünket, mert itt a kancellár nem felejté el megjegyezni, talán utasításképpen a káptalan emberének, hogy a király Gyulát és a hozzátartozó falvakat épp azon határokkal és megszorításokkal adományozza, melyekkel azt Lo2 sonczy László erdélyi vajda és fia János bírta. E becses megjegyzés megtanít bennünket először arra, hogy Gyulát a Losonczyak közül csak kettő bírta és másodszor, hogy nem a Losonczyak a gyulai uradalom alapítói, hanem ők is már úgy szervezve és összekapcsolva kapták, mint Maróthy 1403-ban. Első dolog tehát kikutatni, körülbelül mikor került Gyula a Losonczyak kezére. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a Losonczy nagy nevű és hazánk történetében 07