Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Imre gyulai plébános kódexe

Szent Lászlóról szóló leckék olvasásánál. Váradi egyházmegyei lectionaleban Szent Lászlóra, a védőszentre, vártam legtöbb adatot. Találtam is sok dicsőítő szólamot, de ismeretlen történeti adatot csak egyet, s ez sem országos fontosságú. Szent László egyik csodatételéről szól ez s ekként hangzik: "Post hec autem anno domini millesimo CC. quinto Kalendas Junii, ipso die penthecostes, canonicis orantibus et prime höre officium celebrantibus, quedam mulier, cui manus et brachia pectori suo inexeciabiliter connexa fuerant, ad sepulcrum beati Ladislai accedens sanata est."^ (69. levél.) Ez az egyetlen, Szent László közbenjárására művelt csoda, melynek éve, napja s órája meg van határozva, s annyit kétségtelenné tesz, hogy Szent László ismert, napjainkig fönnmaradt legendáján kivül volt még másik, mégpedig részletesebb is. Elég kár, hogy éppen ez veszett el. Érdekelt még azon kérdés is, vajon Jenéi Pál scriptor milyen régi kódexből másolt? A Sarlós-Boldogasszony ünnepén (július 2-án) olvasott leckék megfeleltek erre. Ezekben azt is elmondja a leckék összeállítója, hogy először: "Beatissimus in Christo pater et dominus noster dominus Urbánus papa VI. ss. Romane et universalis ecclesie summus pontifex, indubitatus successor beati princi/127 pis apostolorum, verus et unicus vicarius Jesu Christi

1 akarta e napot az egész keresztény világon ünneppé tenni s el is készíttette már e végből egyik bíbornoka által a szent zsolozsmát, de ő meghalván, sanctissimus dominus noster Bonifacius IX. rendelte azt el. Világos ebből, hogy Jenéi Pál oly kódexből másolt, mely az 1389-1404-ik években készült. A megrendelő Imre gyulai plébános nem egészen ismeretlen személy történetíróink előtt. Már Pesty Frigyes említi azon 1458. december 14-én kelt levelet, 14 mely ot gyulai plébánosnak mondja. Az ő közlése nyomán Bunyitay Vince is fölveszi a gyulai plébánosok sorába. Az érintett oklevelet a váradi káptalan állítja ki, s benne Imréről nemcsak azt írja, hogy : plebanus de Gyula, hanem azt is: socius et concanonicus noster. így tehát ez oklevél adata pompásan egyezik Jenéi Pál tudósításával.. Mikor a kódexet megrendelte, akkor már legalább tíz éve bírta Imre tisztelendő (honorabilis) úr a gyulai plébániát, s a hatalmas, főúri Maróthy családnak kedves embere volt. Mardthy László, volt mácsói bán 1445-ben őt küldte a váradi, aradi és csanádi káptalanokhoz, hogy ott az ő és fiai nevében tiltakozzék nőtestvére, Maróthy Anna, ekkor Csáki Ferenc bihari főispán neje ellen, aki magát fiúsítottnak állította s e révén a Ma17 róthy-javak felét erővel el akarta foglalni. Megjegyezzük még, hogy Imre plébánosnak volt miből megadnia a másolótól annyira kívánt jutalmat, mert hisz éppen az ő plébánoskodása alatt, 1451-ben ajándékozták meg Maróthy János és Máig róthy László özvegyei a gyulai egyházat az 1900 frt-ért vett Apáti faluval. 47