Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

most is van egy regi, ódon,'jelenleg már egészen elromlott toronyóra, mely már 44 a török uralom alatt az 1692. évi megrohanáskor megvolt. Minthogy pedig a tö­rök ezt aligha csináltathatta, ennek még a török uralom előtt, a XVI. század­ban kellett készülnie, ami mindenesetre dicsőségére válik Gyula városának. Volt még ezen kívül Gyulán két tornyos templom. Ezek egyike a város nyugati részén, körülbelül a mostani parókiális templom helyén állott. Kupolája és szé­les erkélyes tornya volt. Ki építette? Kinek tiszteletére volt szentelve? Ar­ról mit sem tudunk, hacsak ez nem volt a pálosok Szent Jeromos tiszteletére emelt temploma. Az ötödik templom az itt létezett apácazárda temploma volt, s a Bartaháza /Barátutca7 nevű külvárosban feküdt, amint alább látni fogjuk. Ekkor állott a gyulai hitközség virágzása tetőpontján, s nincs kétség, hogy e helyen, hol akkoriban öt díszes templom és kápolna, két vagy talán már három kolostor, s ennél fogva hihetőleg látogatott katolikus iskola volt, a hitélet is örvendetes fokon állott. Valóban elmerengünk az elmúlt szép időkön, mikor a hit és vallásosság karöltve oly szép áldozatot tudtak hozni szent hitünk emelé­sére. Azonban eljöttek nemsokára a szorongattatás és gyász napjai is, de mielőtt ennek leírásába fognánk, lássuk városunk némely, ránk nézve fontos ese­ményeit. 1470-ben Mátyás és Lajosban kihalt a hatalmas Maróthy-család s Gyula a többi Marőthy birtokokkal együtt a koronára szállott. Ekkor Mátyás király természe­45 tes fiának, Corvin Jánosnak adományozta, 1482-ben. A herceg bírta is halálá­ig. Halála után nejéé, Frangepán Beatrixé lett, s midőn ez Brandenburgi György őrgrófhoz férjhez ment, Gyula e hazánk történelmében gyászos emlékezetű ember kezére került. Frangepán Beatrix Corvin János halála után Szerémi szerint Gyulára jött lak­46 ni. Itt vesztette el egyetlen leányát, a szép Corvin Erzsébetet, ki nem mint Szerémi állítja, Pálóczy Mihálynak, hanem Zápolya Györgynek volt eljegyezve. Az említett Szerémi ekkor előénekes volt a parókiális templomban, amint ezt maga is mondja a temetés leírásakor: "Azután a lányka nagy ünnepélyességgel el­temettetett a szerzeteseknél. És én előénekes voltam a parochiális egyházban és nyolc társammal együtt énekeltem a zsolozsmát". Mivel itt Szerémi nem kü­lönbözteti meg a szerzeteseket, föl kell tennünk, hogy ekkor már az egyik zár­da, hihetőleg a pálosoké, megszűnt. Szerémi e leírásából kitűnik az is, hogy a parókiális egyházban énekesek voltak alkalmazva, s ezek közt ő volt az előéne­kes. Ez történt 1507-ben és rá három évvel meghalt Frangepán Beatrix is, és leá­nya eltemettetett mellé a szerzetesek sírboltjába. Ugyanazon évben, 1510-ben 49 adta át Ulászló Gyula várát Brandenburgi Györgynek. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom