Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A békésgyulai római katolikus plébánia története (a kezdetektől 1699-ig)

ri őserdőkből kibontakozva, itt köszönté először az alföldi rónát: itt találtak dús legelőt és ivóvizet barmaiknak; berkeket az áldozásra, alkalmas helyet a temetkezésre. S hogy ez előnyöket őseink tekintetbe vették, s itt nyilván megtelepedtek, mutatják az általam már felhozott régészeti leletek, melyeket az úgynevezett vasúti homokbányákban, a Körös egyik hajdani mellékága mellett találtak. Különösen az ott feltűnően gyakran előfordult hamvvedrek, kivált pedig az ezek közt felszínre került égető (áldozó) oltárnak még meglehetősen ép darabjai arra utalnak, hogy azon helyen talán az ösmagyaroknak áldozó- és temetkező helyük volt. Ezek után áttérhetünk a város történelmének második fő mozzanatára és történetünk tulajdonképpeni kezdő pontjára, a keresztény vallás e helyt való meghonosítására. Erre nézve halljuk egy másik pályanyertes munkámban előadott nézetünket . Haan Lajos azon nézeten lévén, hogy a rómaiak bírták e vidéket, bár azon gyarmataik nem voltak, természetesen állítja azt is, hogy már a IV. században kezdett terjedni a kereszténység az itteni népek között, nevezetesen pedig Nicetas remesiani püspök terjeszté itt Jézus vallását, s a IV. század derekán anynyira elhatalmasodott itt a kereszténység, hogy a sardicai zsinaton a két Dacia püspökei is jelen voltak. De ez állításhoz sok kétség fér. Mert abból, hogy itt római pénzek találtattak, még nem lehet következtetni, hogy e föld valaha a rómaiaké volt, mert ezek kereskedés vagy még hamarabb rablás útján is kerülhettek e vidékre, annál is inkább, mert találtattak olyan pénzek is, melyek azon korból valók, midőn a rómaiak Daciát már egészen elhagyták. Ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy ők e vidéket nem bírták, mert fel nem lehet tenni, hogy ha bírták, katonáik ne lettek volna itt, ha pedig ezek itt laktak csaknem lehetetlen, hogy ezek után csak egy urnát, egy római edényt, egy kis emlékkövet, egy római téglát vagy kis játékszert ne találnánk. Nicetas püspök térítése pedig éppen nem vonatkozik Békés megyére, hanem Bolgárországra, kitűnik ez már onnan is, hogy Nicetas egyszer 4 nyelven is hirdette az Isten igéjét, ti. gót bessus, görög és szarmata nyelven, már pedig e 4 nyelv a mai Bolgárországban, az akkori Dáciában divatozott. Nicetas korában Erdély és Délmagyarország nem volt a rómaiaké, a kereszténység pedig nem lépte túl a római birodalom határait. Úgy látszik Haant az ejtette tévedésbe, hogy ő a Dácia ripensis mediterranea és alpensis felosztáshoz ragaszkodott és ekként Dacia ripensist Békés megyére is kiterjesztette. Azonban a felosztás helytelensége világosan kitűnt az újabban feltalált feliratokból. Dacia fel volt osztva superiorra és inferiorra, továbbá Dácia Apulensis, Porolensis és Malvensisre. Volt ugyan egy "Dacia Ripensis" is, de csak miután a 15