Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

A mai Gyula megalakulása

A mai Gyula megalakulása Midőn a keresztény seregek 1695. január 12-én Gyula várát a törököktől visszavették, Gyula városának egy szál magyar lakosa sem volt. A régi, 1566 előtt itt lakó magyar családok vagy kihaltak, vagy másutt helyezkedtek el, mint pl. a gyulai Szőke család Erdélyben (s ott utóbb bárói és grófi rangra emelkedett ) és a gyulai Gaál család Bars és Nyitra megyében. De maga az idehúzódott török lakosság is vagy elpusztult, vagy elszökött innen az 1687-től 1695-ig, tehát nyolc teljes esztendeig tartó ostromzár idején. E nyolc év alatt háromszor rohanták meg a gyulai várat a keresztény seregek és bár azt elfoglalniuk nem sikerült, a vár előtt fekvő és akkor három részből álló várost mindannyiszor kirabolták és felégették, még a vetéseket is letapod2 ták. Ilyen körülmények között polgári lakosság Gyulán 1695-ben nem lakhatott. Az az 1500 ember, akit 1694. január 19-én innen Lippára, Temesvárra kísértek, mind török katonákból, azok feleségeiből és gyermekeiből állott. A visszafoglalás után sem költözött Gyulára magyar ember négy álló esztendeig. Oka ennek az volt, hogy mindjárt az 1695. évben a török szultán Temesvár környékére vonult, Lippát seregével visszafoglalta. Ettől kezdve Aradot, Gyulát a török mindig visszafoglalással fenyegette. Az egyik Gyulán állomásozó császári katonatiszt 1697-ben Gyulán elhalt gyermekét nem merte itt eltemetni, hanem elvitte Nagyváradra és ott a Ferenc-rendiek sírkertjében helyezte el. Csak az 1699. január 26-án aláírt karlócai békekötés biztosította a keresztényeket arról, hogy Gyula vára az ő kezükben marad. Csak ekkor gondolhattak egyes magyar családok arra, hogy Gyulára költözzenek. Azonban azok akkor is elkéstek, a legjobb telkeket, a legtöbb kedvezményt már nem ők kapták meg, hanem a rácok. 1689-ben ugyanis a császári hadvezérek felbiztatták mind a rácokat, mind a szerbeket ott a Száván túl a török uralom lerázására, de iszonyatos vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak a rácokkal és szerbekkel együtt Magyarországra menekülni. Ettől kezdve a császári vezérek valósággal gyűlölték a magyar katonaságot és a magyarok helyett mindenütt a rácokat pártolták. A gyulai várba beköltözött császári tisztek Gyulára is rácokat telepítettek és azok egy részét kémlelő és élelemszerző csapatképpen alkalmazták. Mindamellett 1700 végén, midőn Békés vármegye tisztikara megalakult és attól némi védelmet remélhettek, valami 15-20 magyar család megkísérelte a letelepedést Gyulán, de sikertelenül, és alig építették fel kunyhóikat, el kellett 171