Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)
Gyula felszabadítása a török uralom alól
megsegéllésére indított török had mellé 500 lovast adjon, mert a szultán félti azon helyeket. Thököly csakugyan küldött csapatot Sándor Gáspár vezérlete alatt. Április 4-én és 5-én indultak el a hadak a Dunától és a szekereken csolnakot is vittek magukkal, mert a réveket, hidakat kerülve, titkos úton igyekeztek átalmenni a Tiszán és a Temesen. Április 19. körül Sándor Gáspár lovasaival egy nap és egy éjjel szerencsésen át is költözött a Maroson, noha Pál deák és Kis Balázs nevű rác hadnagyok ott őrködtek a Maros mentén. Május 12-én már újra a Duna mellé, Újpalánkára érkeztek a kuruc hadak és Sándor Gáspár most is bizonyítványt hozott a gyulai pasától, hogy Thököly hadai derekasan viselték magukat. Sándorral együtt ment le Törökországba a gyulai pasának fia is, aki május 10. után Konstantinápoly felé indult, bizonyára azért, hogy a gyulai vár 14 szamara segítséget sürgessen. Erre valóban szükség is volt, mert már 1693. elején Bécsben a haditanács elhatározta, hogy Borosjenő és Gyula várát, Heister vezérlete alatt, ostrom alá véteti. Heister Borosjenőt ez év júniusában csakugyan megvívta, de Gyula ostromához nem kezdhetett hozzá, mert időközben őt csapatával együtt a fősereghez rendelték. Két hónap múlva fellép Gyula vára ostromának történetében azon férfiú, ki e tekintetben legtöbbet fáradozott. S ez volt Pollandt tábornok. Augusztus elején a Maros-mentét őrzi, hogy Gyulára élelmet ne vihessenek, de bizony kijátszották figyelmét s egy csapat átszökött a Maroson. Ekkor azon parancsolatot kapta, hogy legalább a viszainduloknak útját vágja el, s evégre magyar és rác csapatokkal is erősítse seregét. Nagyon kevés élelmiszer lehetett az, amit augusztus elején a török csapatok Gyula várába szállítottak, mert a következő szeptemberben a török nagyvezér, mihelyt Belgrádot az ostrom alól felszabadította, mindjárt arról gondolkozott, miként lehetne Gyulára egész télre való eleséget bevitetni. Evégre körülbelül 4000 emberből álló sereget szállított át Belgrádnál a Dunán. Croy, a császári sereg fővezére, szeptember 22-én értesült a török ezen szándékáról és rögtön Szeged felé küldötte gróf Hofkirchen tábornokot, hogy azoknak a Marosnál útját állja. Pollandtnak is meg volt parancsolva, hogy vigyázzon és hacsak lehet, az élelmet szállító sereg átkelését akadályozza meg. Azonban Pollandt csapatai nem voltak elégségesek, hogy a 4000, sőt némelyek szerint 10 000 emberből álló sereg átkelését megakadályozzák, Hofkirchen pedig nem ért idejében a Maroshoz, de azért rögtön a Gyula felé tartó törökök után nyomult. A török csapatokkal együtt jövő kereskedők már be is mentek a városba, de a rendes katonákra erősen ráesteledett, azért ezek a városon kívül, a temetőben ütöttek tábort. Itt bukkant rajok Hofkirchen. Október 7-én rögtön megtámadta őket-, egy részüket leölte és ami még nagyobb ha162
