Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Mikor és hogy került Gyula vára a magyar király kezére

Nem akarta, hogy Gyula vára Patócsy kezében maradjon élte fogytáig. Sajnos a két levélből sem lehet elég biztosan megállapítani azt, hogy tulajdonképpen kinek a birtokában volt Gyula vára e levelek keltekor. De a következő év elejéről van két (mégpedig magyar) levelünk, amelyek azt mutatják, hogy vagy átadta Patócsy Ferenc a gyulai várat Ferdinánd katonáinak, vagy pedig azt 1550 óta, midőn innen elfutott, vissza sem kapta. Az első levelet a gyulai várhoz tartozó falvak egyikéből, Kétegyházáról 1552ben bizonytalan napon, de február vége körül írta Horváth Bertalan huszár hadnagy, írta pedig Teuffel Rézmánnak, a huszárok kapitányának. Ez küldte föl aztán május 27-én Bécsbe a magyar levelet, mely ekképpen szól: "Örökké való szolgálatomat ajánlom mint Nagyságos Uramnak. Ennek előtte is írtam volna Nagyságodnak, ez messze helnek /helynek7 voltáért nem írhattam. Hiszem azt, hogy Nagyságodnál nyilván vagyon a mi nagy károdlásunk (károsodásunk). Szinte akkor értem vala az szigegyi (szegedi) révben, hogy immár megverték volt az népenket (népünket). Ezt írhatom Nagyságodnak, hogy felette sok veszett el, mint az szolgáló uraim közül, mind az kessig (község, közvitézek) kezzél (közül). Az én seregemből öt főlegény veszett el: Rácz Mihály, Paty András, János Pribék, Vince Pribék, Nagy Pál; egyetemben katonával húszan vesztek, mert semmi gondot Bakyth (Pál, a vezér) Uram a hadra nem viselt, hanem barmot hajtatott és juhot, búzát, és az akkor is az ferdőben (fürdőben) űlt, mikorron a törek (török) az varasnál volt. Isten tartsa meg Nagyságodat jó egészségben. Datum ex Kétegyháza, 1552. Ezt írhatom Nagyságodnak, hogy terekek kézzel is sok veszett. Nagyságos uramnak alázatos szolgája Horváth Bertalan m.k." A másik, tárgyunkra nézve még jelentősebb levelet Horváth Bertalan uram Castaldonak, aki Erdélyben tanyázott, írá. Ez így hangzik: "Nagyságos Uram! Ez elmúlt napokban nyilván vagyon Nagyságodnál az mi veszedelmünk (Szegednél). Azt írhatom Nagyságodnak, hogy az fűnépek (főtisztek) közzül anne (annyi) kár nem lőtt, de az kezsig község, közvitézek7 közzül felette sok veszett el. Az is nyíván vagyon Nagyságodnál, hogy Nagyságod ide ki bocsáta Gyulára: én mind azon fáradt lovakon is oda bocsáttam vala őket és nagy kár lőtt az én népembe is és kántorok (évnegyedök, mikor a fizetést kapják) kitölt. Igen megfogyatkoztak pénz nélkül, és meg is búsultak kárvallásokon; hogy ha Nagyságod meg nem külgyi a pénzt nekiek, félek rajta, hogy megtarthassam őket, hanem el fognak oszolni; minek okáért kenergek (könyörgök) Nagyságodnak, hogy Nagyságod kildené meg az pénzt nekiek és most is itt Gyulán vagyunk, a hol Nagyságod hattá (hagyta). Továbbá ezt is írhatom Nagyságodnak, hogy az passa még itt vagyon Szigednél (Szegednél). ... Továbbá azon kenergek Nagyságodnak, viselne gondot 135