Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Maróthy János macsói bán élete

volt az utolsó. Mikor az ország hadierejét újraszervezték, Maróthy János neve még ott szerepel a harcolók között. A legveszedelmesebb határ, a Száva felé kellett neki mindjárt 1000 harcost vezetnie, ha ellenséges betörés híre érkezik. De még különösebb és még jobban jellemzi őt az utolsó adat, mely róla szól. A magyar törvénykönyv, a Corpus Juris Hungarici említi, hogy 1435-ben 1 p Nyitrán temettetett el. Mit keresett volna ő, a Száva menti magyar vezér ott Nyitra környékén, hacsak a husziták ellen vívott véres háborúk nem vonják őt oda? Nem volna tökéletes e kép," ha többi jeles tulajdonait, továbbá birtokviszonyait, vallása előmozdítására szolgáló tetteit és családi életét elhallgatnám. - Lássuk tehát ezeket. Nem oly csillogók a most következő adatok, de talán csak oly tanulságosak. Már a Hunyadyak Békés megyei birtokairól szóló értekezésemben megjegyeztem, hogy azon derék hazafiak, akik fényes haditetteikkel vagy serény, lelkiismeretes szolgálatukkal családjukat az egyszerű sorsból főúri rangra emelték, rend19 szerint családjuk közszerzői, vagyoni állapotuk gyarapítói valának egyúttal. Ezen nézetemet igazolja Maróthy példája is. Már fentebb említők, hogy Maróthy János atyja és nagyatyja hárman-hárman valának testvérek s ennélfogva mind a nagyatyai, mind az atyai birtok elosztásakor háromfelé ment az ősi vagyon, úgyhogy hősünk atyja annak már csak hatodrészét kapta. Nagy vagyont tehát hősünk nem örökölt. Ámde annál többet szerzett ő maga. Mint fentebb említők, már 1392-ben királyi adományt kapott: Pálülését (a mai Paulist.) Minthogy pedig a ménesi hegysornak kiváló bora már akkor ismeretes volt, innen Maróthy nagy jövedelmet húzott. Amint a nikápolyi ütközet után Zsigmond királyunk hazakerült, s Maróthyt országos méltóságra emelé, nem késett az ő hűségének megjutalmazásával. Más jutalmat azonban alig nyújthatott, mint földbirtokot, kivált pedig a hozzá hűtlenek elkobzott javait. Ezzel legalábbis arra segítette hősünket, hogy méltóságának terheit könnyen elviselheté. 1397-ben neki adományozta a Baranya megyei Ná20 dasd és Valpóc falukat, a következő évben pedig a hűtlen Kükéi Sumrákus Val21 kó megyei birtokosnak javaival adományozta meg. E birtokok vetették meg hihetőleg Maróthy nagy gazdagságának alapját. Nemcsak az adomány nagysága (18 faluból állott az uradalom), hanem jó fekvése is becsessé és gyümölcsözővé tette azt Maróthy kezében. Ösi birtokához, Maróthoz mind közel estek; (össze is kapcsolta azokat ezzel és e körül eső jószágaival egy uradalommá) s azért azokra macsói bánsága mellett is gondot viselhetett, tisztjeire vigyázhatott, jobbágyait védelmezhette. (Egy részük a falvaknak ma is megvan; így Bábafalva ma Bábszka; Bács ma Bacsince; Nóvák, Racsa.) 115