Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Tisztelet, emlékezet, kultusz
262/3. Gyula, 1905. december 3. Tudósítás Weisz Mór bankettjéről Hogy installálunk-e vagy nem installálunk: ezt a nyílt kérdést, amely most a legáltalánosabb érdeklődés tárgyát képezi, hagyom a hivatott és nem hivatott politikusoknak megfejteni, mert jómagam csömört kaptam már a politikától, amely ahelyett, hogy összehozná, hát szétválasztja az embereket. Hiszen maholnap ott vagyunk, hogyha nadrágot akarunk csináltatni, megkérdezzük a szabót, hogy milyen politikai elveket vall, s ha nem a mienkkel egyezőt, hát otthagyjuk a nadrágjával együtt, és megyünk a másikhoz, aki ugyan lötyögős nadrágot csinál, de egyforma politikáért hévül velünk. Egyszóval az undorodásig vagyok a politikával - pedig nem is vagyok megyei tisztviselő, akiket mártírrá tesz az a bolond közjogi állapot, hogy felülről kapják a parancsot, meg a kenyeret, és alulról választják és buktatják ki őket -, és jólesett hallanom, hogy a politikán kívül létezik még egyéb is, ami a kedélyeket izgatja és összehozza, mint például a Weisz Mór bankettje, akit „bíboros” (Kiss Laci azt mondja, hogy nem annyira „bíboros” mint „boros”) kitüntetése alkalmából felekezet-, politika- és társadalmi kasztkülönbség nélkül tiszteltek meg a Komlóban azok, akik a „zsidóban” is tisztelik a munkásságot. Nem célom versenyre kelni a Weisz Mór dicsőítésében senkivel, különösen nem a bankettszónokokkal, akik istenigazában elvetették helyenkint a sulykot, olyasféléket állítván, hogy Weisz Mór az első ember a világon, és a történelem lapjai Mátyás király után csak Weisz Mórról emlékezhetnek meg, de annyi tény, hogy Weisz Mór nemcsak azért derék ember, mert nem eszi meg a szappant, és a legdrágább télikabátja van Gyulán, hanem azért is, mert nem húzza ki magát semmiféle mozgalmából a közéletnek, legyen az társadalmi, kulturális, közgazdasági vagy bárminő mozgalom, s az erszénye is mindig nyitva áll minden pumpoló törekvéseknek, amit egyes, sokkal jobb módú és sokkal „gyulaibb” emberről nem lehet elmondani, akik pedig talán vallásilag is kedvezőbb szituációk közt vannak. Ezt nekem is el kell ismernem, krónikaírónak, és el kell mondanom, ha mindjárt rám fogják is, hogy kölcsön akarok kérni Weisz Mórtól. Kiss Laci különben, amint mondják, remekelt ez estén a vicceivel. Megállapította, hogy csakugyan Weisz az első ember, mert látta már cégtáblán kiírva, hogy Adám és társa, azelőtt Weisz et Comp., s hogy Weisz Mór hatalmasabb dolgot produkált, mint Krisztus urunk, mert ő csak egy lakodalmas népet látott el a kánai menyegzőn vízből csinált borral, de Weisz Mór egy egész országot.* S hogy az ő érdeme, hogy Gyulán megszűnt a kapcabetyárság, olyan olcsóvá tette a strinflit,8 és hatalma olyan nagy, hogy akkor és olyan színűre festi a Köröst, amilyenre akarja. (Helyeslés Künzl Ernő részéről.) Mondott még egy garmadával ehhez hasonlókat, de a többit sajnos nem adhatjuk át az utókornak, a többit majd el fogja ő mondani a korcsolyapavilon felszentelési ünnepélyén, amelynek a héten lesz a bokrétaünnepélye, felszentelése pedig — majd ha fagy. [...] * Ha Morvái úr itt volna, ki is kaparta volna érte a Kiss Laci szemét! Békés, 1905. dec. 3. 8 Harisnya. 492
