Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
Spilka Zsiga bátyánk,” kinek a múltkor írtam, felelt Laci bátyánknak, jelezve, h[ogy] nekem is válaszolt; annál inkább sajnálom e levél elmaradását, mert Laci bátyánknak egy szívében keletkezett titkos szent vágyról tesz említést, s így a rokonság közül talán ő az első, ki az „apának” eszébe juttatja, hogy egyebe is lehetnék, mint- „Sándor öccse”. [...] dec. 16. A múlt év utolsó napján e lapokon följegyzett sejtelmem, ha kissé talán másképp is, mint akkor gondoltam, de annál mindenesetre kedvesebben, teljesedésbe látszik menni. Juliska ma este 6 órakor megígérte, hogy az én édes, szeretett feleségem lesz. Már első megpillantásakor eltűnt minden korábbi álmom, és szívem akkor is reménykedett ebben a nyilatkozatban. Mennyi ábrándon megyünk keresztül, míg megjelenik az egyetlen, a valódi, az utolsó eszménykép! [...] dec. 26. Az ember azt hinné, Budapesten írom e sorokat, hol ma már a tanároknál kellene látogatásokat tennem; írom pedig itthon, félig megbénult kezekkel, szobafogságra kárhoztatva. Már 17-én előfogott a talán az előtte való nap rosszul használt gőzfürdő következtében beállott reuma acuta; ekkor azonban és 18-án még elmentem előadásra; hanem 19-étől kezdve máig itthon őrzöm a házat, 3 napig pláne ágyban feküdtem. Először lábaim tagadták meg a szolgálatot, azután hátgerincem sajgott, végre kezeim - főleg a bal - mondták fel a barátságot. Most már jobban vagyok, s dr. Weisz megengedte, hogy „roppant” elővigyázat mellett ki is mehetek.- Kollégáim csaknem kivétel nélkül meglátogattak, eljött Laci bácsi, sőt Spitkóné is. Juliska krisztkindlivel lepett meg (egy pár papucs - máris!), tegnap pedig hatalmas elemózsiát küldött. Ugyancsak tegnap kellett volna fölmennem Budapestre; ha lehet, jan. 1-jén helyrehozom a mulasztást. [...] dec. 29. Édesapám megegyezését levél útján kértem ki, hogy Juliska kezét megkérhessem. Juliskát 26-a óta nem láttam, mert szerencsétlen bajom ismét nyaggat, s így a budapesti útból sem lesz húsvétig semmi. dec. 31. Édesapám tegnapról keltezve írja: „A Il-ik, e hó 29-én kelt, és hozzám mai napon, tehát 30-án érkezett leveleddel, ahogy Juliska arcképét megláttam, mindjárt sejtettem a levél tartalmát - aki iránt ilyen sejtelemmel vagyunk, azt szíves örömmel fogadjuk családi köreinkbe. A Spilka családot csak azóta ösmerem, ahogy Dutkay Dezső öcsém Paulinát idehozta; attól fogva mindig vonzalommal viseltettem annak minden egyes tagja iránt. De nem is lehetett irántuk nem vonzódni, mikor a boldogult édesanyjok, Lujza, Laci, később, amint nőtt, Juliska is, annyira - mondhatom- rokoni jóindulattal viseltettek házunkhoz, úgy nemkülönben édesatyjok, Spilka úr is; ha tehát mielőtt valóságos érdek lenne, ily kiváló természetsugallta ösztön nyilvánul a családok közt, mennyivel biztosabban lehet következtetni a ragaszkodás, tisztelet és szeretetre akkor, amidőn valamely érdek, po. házasság áll elő a különben is rokonérzelmű családok között. Kedves Sándor fiam! mai leveledben tett komoly nyilatkozatoddal igen nagy lépésre határoztad el magadat, kijelentvén, miszerént Spilka Juliskát szereted, és nőül kívánod elvenni; és kéred atyai áldásomat, beleegyezésemet. Én gyermekeim 13 Spilka Zsigmond, Spilka Júlia nagybátyja. dec. 14. 203
