Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - A sarkadi járásra vonatkozó iratok
minden részében felolvasott követelések, így többek között a szovjet csapatok azonnali kivonulását, az ország függetlenségét, semlegességét, általános szabad választásokat stb. A követelési pontok felolvasása után rátértem arra, hogy a tömegnek nincs joga senkit állásából elbocsátani, arra egyedül az illetékes szervek jogosultak és Hegedűs Pál járási tanács vb-elnök védelmére keltem, kijelentve, hogy ő a hivatali kötelességét teljesítette csupán és túlkapásokat nem követett el, s amennyiben őt állásából elbocsátanánk, a járási közigazgatási gépezet akadna meg. Ezután mindjárt a Szózat éneklésébe kezdtem, amely után a tömeget felszólítottam, hogy oszoljanak szét. Ekkor Hajdú György, volt kisgazdapárti tag felállt a talapzatra és kijelentette, hogy ő beszélni akar a parasztsághoz és a parasztság nevében. Kb. 5 perces beszédet tartott. Beszédében a parasztságot buzdította a forradalomban való részvételre, majd bejelentette, hogy a parasztság kérdésének megtárgyalására a piactéren október hó 30-án nagygyűlés lesz. Ezután a tömeg szétoszlott. Ezen a gyűlésen csak a fenti elmondottakról volt szó. A követelési pontok között szerepelt a nemzetőrség megalakítása is. A gyűlés végén Kiss hadnagy bejelentette, hogy a gyűlés után mindazok, akik a nemzetőrségben részt kívánnak venni, menjenek el a kultúrházba, ott fogják őket összeírni. A gyűlés után elindultam a főutca felé és a katolikus templom sarkánál megállított Tóth László, járási sport előadó és Hegedűs Pál járási tanács vb-el- nök. Tóth László ekkor félrehívott és Hegedűs Pál jelenlétében arra kért, hogy továbbra is támogassam Hegedűs Pált, mert két gyermeke van, nagyon jó ember, senkit nem bántott és nem érdemli meg, hogy állásából kitegyék. Ugyanekkor Hegedűs Pál ism. megköszönte, hogy a gyűlésen védelmére keltem és további pártfogását kérte. Én ekkor kijelentettem, hogy amennyiben módomban lesz, szívesen segítségére leszek, mivel én ismertem őt és működése ellen soha panaszt nem hallottam. Hegedűsékkel történt beszélgetés után elindultam hazafelé, s minthogy utam a kultúrház előtt vezetett el, betértem oda, hogy megnézzem, hogy rendben folynak-e a nemzetőrségbe történt jelentkezések. Ekkor még az is felvetődött bennem, hogy én is jelentkezni fogok a nemzetőrségbe. A kultúrteremben már sokan voltak, akik nemzetőrnek jelentkeztek, s a jelentkezés rendben folyt le. Itt megszólított Botos főhadnagy, akinek másik nevét nem tudom, aki szintén a kieg.-nél dolgozott és beszélgetés közben szó esett arról, hogy a nemzetőrség vezetésére parancsnokot kell kijelölni és nevezett azt mondotta, hogy tekintettel arra, hogy én délelőtt olyan szépen lecsendesítettem a tömeget, én is bekapcsolódhatom [így] ebbe a munkába. Ekkor én kijelentettem, hogy én illetékesnek nem tartom magam ilyen feladat ellátására, ellenben ott van Urvai főhadnagy, a járási rendőrkapitányság vezetője, ő vegye kezébe a nemzetőrség irányítását, mivel erre ő a legilletékesebb. Akkor Botos áthívatta Urvai főhadnagyot és vele is közölte, hogy a nemzetőrség irányításához szükség lenne egy vezetőre. Urvai főhadnagy akkor felém fordult és azt mondotta, hogy délelőtt is szépen lecsendesítettem a tömeget, nem vállalnám-e el a nemzetőr-parancsnokságot. Ekkor én betegségemre és koromra hivatkozva, visszautasítottam a nemzetőr-parancsnoki tisztséget, azzal, hogy a Hazafias Népfront intézkedjen 310
