Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - A szeghalmi járásra vonatkozó iratok
felelően kiment a gazdaságba, s ott a gazdaság kultúrotthonának gondnokát, Hamusz Józsefet magához hívatta és közölte vele, hogy a kultúrház rádióját, amelynek adását a megafonon keresztül a községbe is közvetítették, kapcsolja át a Szabad Európára, s amikor Hamusz közölte vádlottal, hogy azt nem tudja fogni, akkor vádlott azt mondta Hamusznak, hogy Miskolcot fogja, erre Hamusz azt válaszolta, hogy azt sem tudja a rádión közvetíteni, akkor vádlott azt közölte Hamusz Józseffel, hogy ne kapcsolja be a Kossuth rádiót sem. Megállapítható az is tényállásként, hogy november 1-je és 4-ke között Telekgerendáson egy 3 tagból álló rendőr járőr jelent meg, s II. r. Teicher Károllyal beszélve közölték vádlottal, hogy tudomásuk szerint Lehoczki Jánosné leváltott tanácselnöknél fegyver van. II. r. Teicher Károly ezt követően elment Lehoczkiné lakására, s ott közölte Lehoczkinéval, hogy úgy hallotta, miszerint fegyver van nála, s mondotta Lehoczkinénak, hogy nem tart nála házkutatást, de mondja meg azt, hogy van-e fegyvere. Miután Lehoczkiné közölte, hogy nincs fegyvere, vádlott a korábban magához vett Párkány nevű nemzetőrrel eltávozott Lehoczkiné lakásáról. [...] [...] Laluska Pál s. k. Belanka Pál s. k. Lázok Béla s. k. felrendelt j.bíró ülnök ülnök A kiadmány hiteléül: [olvashatatlan aláírás] irodavezető Másolat, irodavezetői hitelesítéssel és a bíróság Kossuth-cimeres pecsétjével. — BéML - B. 236/1957. A súlyos büntetések fő oka az lehetett, hogy a vádlottak között kulákszár- mazék, agronómus, tanult mezőgazdász is volt, azaz a bíróság „végre” talált egy „osztályidegen” csoportot, s azon jól elverte a port. Utal az ’56-osok akkori sorsára, hogy a vádlottakat már perük megkezdése előtt elbocsátották állásukból. A 100 holdas családból származó Belanka sorsa jellegzetes kuláksors: 1949-ben már elítélték izgatásért (talán mondott valami csúnyát az MDP-ről), a továbbiakban csak traktorosként dolgozhatott. A Legfelsőbb Bíróság 1958. január 7-én Belanka büntetését 4 évre, Csákváriét 2 évre emelte, Egriét viszont 1 évre mérsékelte. Iványi és Teicher ítéletével a bíróság nem foglalkozott, mert azok visszavonták fellebbezésüket, (uo.). A tanácsvezető dr. Borbély János volt, társai: Maróti Károly és Varga István népbírák. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. május 20-án újabb határozatot hozott. Iványi és Teicher elsőfokú ítéletét törvénysértőnek minősítette. Az új minősítés: népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel. Ezért Iványi büntetését 5, Teicherét 3 évre emelték fel. Nevezettek a bírósági tárgyalás előtt visszavonták fellebbezésüket, ám a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt. A Legfőbb Ügyészség ilyen beavatkozása (már jogerős ítéletbe!) meglehetősen ritka volt, még az akkori jogfosztó joggyakorlat idején is. Csákv ári 1959 áprilisában szabadult, mivel az 1959. évi 12. tvr. alapján kegyelmet kapott (uo.). 374
