Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
528/1. Orosháza, 1956. november 16-18. [?] A kibővített munkástanács ülésének jegyzőkönyve Kivonat a 6 oldalas jegyzőkönyvből, melyet a leíró hitelesített. - BéML - B. 202/1957. Az irat végén, kézzel: „Elismerem, lakásomon találták. Balázs Ambrus”'. A gyűlés jegyzőkönyvének gyorsírásos szövegét 1957. február 27-én, már a rendőrségi nyomozás alatt „fordították le”. A jegyzőkönyv szerint a BARNEVAL küldötte, Horváth Sándor beszámolt pesti, élelmet szállító útjáról, arról, hogy a karhatalom nem enged be élelmet Budapestre, alighanem ki akarják éheztetni a munkásságot. Addig nem lesz szabadság az országban - mondta amíg Rákosi emberei funkciókban vannak. Orosházán is tűrhetetlen a kommunisták (Sinkó és Mátyás) részvétele a vezetésben. A Tóth-malom szószólója dicsérte a gyűlésen jelen lévő szovjet őrnagyot, mivel az megértette a magyar helyzetet, azt, hogy itt forradalom volt és van az elnyomók ellen. Kijelentette, hogy az orosháziak csak a forradalmi tanácsra hallgatnak és kérte, hogy a Szovjetunió tegyen igazságot az országban... A szovjet őrnagy megjegyezte, hogy ő is munkás volt, ide parancsra érkezett. Látja, hogy itt nem ellenforradalom volt, hanem forradalom. Nagy Lajos jóindulatú, becsületes embernek nevezte az őrnagyot és kérte, hogy a szovjet csapatok segítsenek a magyar függetlenség és szabadság megvalósításában. Olyan vezetés legyen hazánkban, melyben a magyarság megbízik. Egy - a jegyzőkönyvvezető számára ismeretlen munkás kifejtette, hogy a munkásság árulóit akkor sem fogadják el, ha korábban Gerő és Rákosi börtönbe csukta őket. Szerinte a szovjet nép éppúgy elégedetlen, mint a magyar. 1945-ben a szovjet hadsereg a magyarságnak nem a demokráciát, hanem a sztálini diktatúrát hozta. Mi, magyarok - mondta - a szocialista demokráciát csak október 23-tól számítjuk. Egy másik munkás arról beszélt, hogy a Szovjetunió ne avatkozzék a belügyeinkbe, segítsen rendet és békét teremteni, majd közbizalmat érdemlő embereket vezető pozícióba tenni. Strausznyik János [így] jelezte: a 40 ezer orosházinak elege lett Rákosi embereiből; ezrével haltak meg magyar fiatalok, de még több is feláldozza magát, nem tűri a tízmillió egy maroknyi kisebbség terrorját. Igaz - mondta -, voltak gyilkosságok is Budapesten, mert sok volt a sérelem. Mi Orosházán másként működünk: a bűnösöknek bíróság jár, nem népítélet. Fegyvert fogtunk, igaz, mert forradalom volt, de nem az oroszok ellen, hanem a népnyúzó rákosisták ellen. Nem viseljük el azokat - folytatta -, akik a békekölcsön jegyzésekor összeverték az embereket, amit sok száz tanú igazolhat. Végül a sztrájk mellett érvelt, mint a forradalmi célok érdekében alkalmazható egyetlen fegyver mellett. A malomipar küldötte a Nagy Imre-kormányt nevezte a magyar nép kormányának. A munka felvétele a szovjeteken múlik: álljanak el Kádár mellől, támogassák Nagy Imrét, s rend, munka lesz. A vasút küldötte jelezte: a rendőrség és a karhatalom állományát most töltik fel, de volt AVH-sokkal! A szovjet parancsnokság tesz-e ez ellen? A pártnak, azaz az MSZMP-nek üzente: nem lesz mindig mellettük az orosz fegyver. Csizmadia Ferenc kérte: vizsgálják meg a szovjetek, alkalmas-e a magyar nép 35
