Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - A sarkadi járásra vonatkozó iratok
616/2. Budapest, 1958. július 30. A Legfelsőbb Bíróság ítélete a szarvasi Somfai András ügyében A Népköztársaság nevében! A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, az 1958. évi július hó 30. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Izgatás bűntette miatt Somfai András ellen indított bűnügyben a gyulai megyei bíróság B. 190/1958. 5. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott börtönbüntetését 1 (egy) évi időtartamra leszállítja, annak végrehajtását 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggeszti, a mellékbüntetéseket pedig mellőzi. Indokolás: A gyulai megyei bíróság Somfai András vádlottat bűnösnek mondotta ki 1 rb., a BHÖ 2. pont b) alpontjában felvett, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében, s ezért 2 évi börtönre, 3 évi egyes jogoktól való eltiltásra, és 300 Ft értékű vagyonának elkobzására ítélte. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés végett fellebbeztek. Ez a fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a bizonyítékok tüzetes mérlegelése alapján, a Bp. 203. §-ában foglalt hibák és hiányosságok nélkül állapította meg. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság utal az elsőbírói tényállásra. Ennek figyelembevételével az elsőbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és nem tévedett a minősítés tekintetében sem. Egy vonatkozásban, éspedig az 1956. november hó 23-án tartott munkástanácsülésen a vádlott által elmondott beszámolót illetően, tévedett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségének megállapítása tekintetében. Az eredeti beszámoló szövegében ui. izgató tartalmú kitételek nincsenek. Schmidt Mihály igazgató személyére, illetve nevezett leváltására vonatkozó javaslat pedig távolról sem képez bűncselekményt, sőt inkább az állapítható meg, hogy a vádlott állást foglalt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett és a folyamatos termelésre buzdította a munkástanács tagjait, illetve rajtuk keresztül az állami gazdaság összes dolgozóját. A vádlott bűnösségének megállapítását tehát a beszámolót illetően a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. Ezen kívül természetesen vannak az ítéleti tényállásban olyan történeti tények, amelyek még kevésbé alkalmasak bűnösség megállapítására, így a Budapestre történő élelmiszerszállítás és vádlottnak az alakuló, illetve a későbbi munkástanácsi üléseken való puszta megjelenése. Ami a bűnösségi körülményeket illeti, az elsőbíróság helyesen emeli ki, hogy a vádlott még 1956 decemberében is követett el izgatási cselekményeket, jóllehet 1956. november 23-án a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 335
