Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok - A sarkadi járásra vonatkozó iratok

erről nem történt. Lustyik János és Kiszely Mihály egyáltalán nem tiltakoztak az ellen, hogy továbbhaladjunk, ők erre vonatkozóan még felvetést sem tettek. Budapestre kb. 5 óra felé érkeztünk. Budapesten az országos forradalmi tanács épületéhez hajtottunk, amely a Belgrádi [így] rakparton volt, ahová én bementem Lustyikkal együtt azon célból, hogy telefonon felhívjam a győri forradalmi tanácsot és megkérdezzem tőlük, hogy lehet-e Győrbe utazni, tekintettel arra, hogy Budapestig elég viszontagságos utunk volt. Arra gondoltunk, hogy ha az út továbbra is ilyen lesz, akkor visszafordulunk. 10 percnyi várakozás után jelentkezett is Győr, ahol egy ismeretlen férfivel beszéltem, aki kérdésemre azt válaszolta, hogy a győri út szabad, a gépkocsik közlekednek rajta és ha Győrbe vagyunk rendelve, akkor csak menjünk el, bár ő nem tud arról, hogy ki hívott bennünket Győrbe. [...]

[...] 11 órára visszamentünk és kb. V2 12 óráig vártunk Szigeti Attilára, aki miután megérkezett, behívott bennünket és megérdeklődte, hogy hogyan folyt le Szarvason a forradalom. Ezután én elmondtam, hogy mi a forradalmi tanácsnak az elgondolása, hogy csak ideiglenes szervnek tekinti magát és tevékenysége tisztán csak a vagyonbiztonság, a rend és fegyelem megőrzése. Ezután csak mezőgazdasági dolgokról beszélgettünk, a kisgazdák, szövetkezetek sorsáról és a kisgazdaságoknak géppel való ellátásáról. O többször kihangsúlyozta, hogy az elkövetkezendő időben a vetés a legfontosabb paraszti munka, amit mindenképpen forcírozzunk. Felhívta figyelmünket arra, hogy a Dunántúlon felvetette fejét a mindszentizmus5 és vigyázzunk, nehogy hozzánk is eljusson, mert ebben az időben az egység a legfontosabb.

Amikor felhívta figyelmünket a mezőgazdasági munkák végzésére, egy 40-50 db röpcédulát is adott azzal, hogy ezt terjesszük, amelyben a következő felirat szerepelt: „Parasztok, minden körülmények között végezzétek el az őszi mezőgazdasági munkákat, szántson, vessen mindenki. A sztrájkra való felhívásnak ne üljetek fel, mert ha sztrájkoltok, a magatok gyermekei és a munkásság gyermekei fognak éhen veszni. Vetetlen terület ne maradjon az országban”. Valamennyien kértünk újságot és többfajta újságból adott egy-egy példányt úgy, hogy összesen kb. 3-4 db újságot kaptunk. Az nem felel meg a valóságnak, hogy röpcédulákat én kértem volna. Ezzel a beszélgetést be is fejeztük és kb. Vá 1 óra tájban mentünk a szállodába.

Másnap reggel 7 órakor indultunk el Győrből, a pokrócokat a röplapokkal együtt Csicsely János és Kiszely Mihály hozták le a gépkocsiba. Én ugyanis előbb jöttem már le és nem is mentem többet vissza a szállodába.

Hazafelé jövet Budapestet megkerülve, Vácon és Gödöllőn keresztül jöttünk és Gödöllőt elhagyva egy kis faluban nemzetőrök igazoltattak bennünket, kérve a katonakönyvünket. Mivel Kiszelynek és Lustyiknak katonakönyve nem volt náluk, nem akartak tovább engedni és Kiszelyt kirántották a gépkocsiból, és ekkor pár db röpcédula is kihullott a pokróc alól. Az egyik nemzetőr megnézve a röpcédulát széttépte azzal, hogy ez már idejét múlta, most sztrájkolni kell a kormány ellen. Ekkor mutattam én fel a kiegészítő parancsnokságtól kapott írást és így engedtek tovább folytatni utunkat.

Arról nem tudok, hogy útközben a gépkocsiban bárki is Szovjetunió-ellenes kijelentést tett volna. Én ilyenre nem emlékszem. Este 8 óra körül érkeztünk haza, Szarvasra. Megérkezés után én bementem a rendőrségre és bejelen317