Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - Az orosházi járásra vonatkozó iratok
sérik a rendőrségre. Ezen felhívására Tóth Dániel a lakásából, a fent már mondott 6 személlyel együtt, elindult, kint az utcán azonban Jenei, Pifkó és Borbély más irányba távoztak el, míg a másik 3 személy Tóth Dánielt elkísérte a rendőrségre, ahonnan csak éjfél után 2 óra tájban engedték vissza otthonába. Az esti órákban szovjet katonai és magyar karhatalmi egységek érkeztek a községbe, akik a törvényes rendőrséget visszaállították, s egyben megkezdték a polgári személyek kezébe került fegyverek összeszedését, ennek során hívták fel Debreczeni Lajos I. r. és Molnár Károly V r. vádlottakat is a náluk lévő fegyverek átadására. [...] [...] dr. Vermes Vilmos mb. bíró, a tanács elnöke Hangyái Józsefné ülnök, t. tag Lőrincz János ülnök, t. tag Tisztázat, a tanácsvezető bíró eredeti, s. k. aláírásával. - BéML-B. 764/1957. ' Jenei Andor ítéletét 1. 586. sz. dokumentum. 2 Pribék Imre ítélete: 584. sz. dokumentum. 591. Gyula, 1957. december 31. A megyei bíróság ítélete a sarkadi Tanító Árpád ügyében Kivonat a 7 oldalas tisztázatból, melyet dr. Vermes Miklós tanácsvezető bíró és Jenei Kálmán ülnök írt alá. - BéML - B. 785/1957. Az 56 éves Tanítót 10 hónapos közbiztonsági őrizet, ill. előzetes letartóztatás után 1 évre ítélték, tehát már „csak” 2 további hónapot kellett leülnie. Térképész hadmérnök volt (árva gyermekként katonai, ingyenes képzést nyújtó intézetben tanulhatott csak), századosként került szovjet hadifogságba, ahonnan 1948-ban tért haza. Két évig honvédségi nyugdíjat kapott, amit 1950-ben megvontak. Ezután térképész volt a vízügynél, majd a sarkadi cukorgyárban. „Bűne”: köztiszteletben álló emberként megválasztották a községi forradalmi bizottság elnökének; a már ledöntött szovjet emlékműnél 1956. október 27-én (nem volt része a ledöntésben) a rend és a nyugalom érdekében szólt. Másnap a tanácsházánál beszélt, ismét a rendet és a békét kérte a tömegtől, igaz, felolvasott egy közkeletű röplapot is, benne az ismert forradalmi követelésekkel (a szovjet csapatok távozzanak, a Kossuth-cimer legyen a hivatalos címer, az AVH-t oszlassák fel stb.). A tanácsi vezetőket biztatta, hogy továbbra is járjanak be dolgozni. Két Sarkadon lapuló AVH-s (akik nem mertek az utcán mutatkozni) élelmezését is igyekezett biztosítani (!). Kétszer is az ö szavára maradt el a cukorgyári sztrájk. November 17-én betegágyából kérték be a tanácsházára, ahol aláírta a forradalmi ifjúság határozatát arról, hogy az otthon lévő katonák ne vonuljanak be egységeikhez (vő. 574. sz. dokumentum); két nap múlva viszont ő volt az, aki a kiegészítő parancsnoksággal együtt, már a bevonulásra szólította fel az érintetteket. Köszönet helyett egy évet kapott. 255
