Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

azonban ez csak a látszat volt, és ennek a látszata is csak első és második napon volt lényeges. Ugyanis kezdetben a jobboldali erőknek még nem volt olyan politikai és fegyveres bázisuk, hogy nyíltan kimondhatták volna, hogy ők a baloldali személyeket le kívánják tartóztatni, ezért „védőőrizet” ürügyéhez folyamodtak, mely látszatot első két nap tartották is. Ez volt az oka annak, hogy első nap kb. két olyan személy volt, aki nekik ellenállt, és akit nem is erőszakoltak arra, hogy bemenjen velük, a látszat kedvéért. Később ez a védőőrizet mindinkább letartóztatássá fajult, hiszen a második, illetve harmadik nap nemcsak, hogy már őr őrizte őket, és a laktanyában sem volt szabad mozgásuk, hanem még az étkezdébe [és] más helyre is kísérték őket. Később a rendőrséghez kerültek, onnan Békéscsabára szállították őket a börtönbe. A legnaivabb szemlélet mellett sem lehet ezt az eljárást jóhiszemű „védőőrizetnek” nevezni. [...]

[...] Ami pedig a szovjetekkel szembeni ellenállást illeti, kétségkívül megállapítást nyert, hogy ebben mind I., mind II. terhelt felelős. II. terhelt mint forradalmi bizottsági tag, I. terhelt mint ezredparancsnok közreműködtek abban, hogy november 4-én, tehát már a Kádár-kormány létrejötte után felállíttassék náluk egy munkászászlóalj, kidolgoztassák a védelmi terv, a lövegeket tüzelőállásba vonultatták, benzines palackokat készíttettek. Nem rajtuk múlt, hanem az erőviszonyok alakulásán, hogy ebből végül is nem lett fegyveres harc. [...]

[...] Mindezek alapján a bíróság úgy találta, hogy a rendelkező részben kiszabott büntetés, az alkalmazott mellékbüntetésekkel együtt, látszik legmegfelelőbbnek a büntetési célok maradéktalan elérésére, mind társadalmi rendszerünk védelmére, mind terheltek teljes átnevelésére. II. terheltnél a bíróság a Btá. 51. §-át alkalmazandónak találta, I. terhelt ráhatása és alacsonyabb szellemi képessége folytán. [így.] Őket a bíróság méltatlannak találta mind a tiszti rendfokozatra, mind aktív állampolgári jogaik gyakorlására, azért ilyen természetű mellékbüntetést is alkalmazott velük szemben. A vagyonelkobzás a törvény kötelező erején nyugszik. [...]

[...] Dr. Mátyás Miklós hb. őrgy. s. k., Salamon Erzsébet p. a. s. k. a tanács elnöke jegyzőkönyvvezető

Másolat, irodavezetői aláírással és a bíróság pecsétjével. - Ht. Lt. Katf. Otf 3/1958.

A három vádlott a Rákosi-kor tipikus karrierjét futotta be: munkásból, földművesből lettek gyorsított képzéssel (gimnáziumi végzettség, azaz érettségi nélkül) katonatisztek. Mégsem lettek hűtlenek népükhöz, a forradalom mellé álltak, a demokrácia és a függetlenség mellé. 1

1 Október 28. orosházi eseményeihez vö. 512., 544/3., 544/14., 544/18. sz. dokumentum.

2 A lefegyverezésekhez 1. 544/3., 544/18., 550. sz. dokumentumok.

3 A Györgyi Antal- és a Nagy Lajos-féle perekben ez a nem lényegtelen momentum másmás formában került rögzítésre. Vö.: 519., 544/18. sz. dokumentum.

4 Békéscsabán a védőőrizetesek a laktanyában voltak elhelyezve. Vö.: 86/6-7. sz. dokumentum.

3 A további ítéletrészben foglaltak olvashatók Szilágyi Imre első ítéletében: 1. 550. sz. dokumentum.

153