Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
Trausznitz esetében is súlyosbítást kért az ügyész, mivel - úgymond — az ő cselekedetei voltak a legsúlyosabbak: ő utasított a kommunisták összeszedésére, híve volt az erőszaknak. 544/17. Budapest, 1957. december 16. A Legfelsőbb Bíróság végzése Nagy Lajos és társai elsőfokú ítéletével kapcsolatban A Népköztársaság nevében! A Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, az 1957. év december hó 16. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő végzést: Nagy Lajos és társai ellen a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt indított bűnügyben a gyulai megyei bíróság B. 202/1957/16. számú ítéletét - Csizmadia Ferenc vádlottra vonatkozó részét kivéve - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. A vádlottak előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság újabb érdemi határozatáig fenntartja. Indokolás: [...] [...] Az ekként megállapított tényállás [elsőfokú ítélet] felülbírálásra nem alkalmas, az lényeges tények tekintetében hiányos, felderítetlen, és több vonatkozásban ellentétben áll az iratok tartalmával. Hiányos a tényállás mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy a forradalmi tanácsnak s ezen belül az egyes vádlottaknak mi volt a szerepe a szovjet csapatok elleni támadás előkészítésében. Az iratokhoz csatolt, forradalmi tanács üléseiről felvett jegyzőkönyvek tartalma lényegesen többet mondanak [így], mint amit ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság tényként megállapított. Nagy Lajos vádlott az 1956. november 21-i tanácsülésen megtartott beszámolója során ezzel kapcsolatban a következőket adta elő: Nem tudtuk, mi a szándékuk az oroszoknak, tisztán akartunk látni, ezért parlamentereket küldtünk Békéscsabára. Két ilyen bizottság ment át, hogy tájékozódást szerezzen a szovjet csapatok szándékáról és arról, hogy milyen fegyveres erővel rendelkeznek. Mi elkészültünk a védekezésre, a honvédséget készültségbe helyeztük, felállítottuk Orosháza védelmére. Amikor a körülményeket láttuk, számoltunk a katonai erővel, úgy határoztunk a forradalmi tanáccsal, hogy a harcot nem vesszük fel, mert az Orosháza teljes elpusztításával lett volna egyenlő.1 Lényegében hasonlóan számol be Nagy Lajos a december 4-én megtartott munkástanács-alakuló ülésen is, azzal a különbséggel, hogy itt számszerűen kiemeli, hogy ők különböző helyekről milyen katonai segítséget kaptak volna, ezzel szemben, hogy a szovjet csapatok milyen katonai erővel rendelkeztek.2 99
