Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

DOKUMENTUMOK

csen, a cigány nyelvet nem beszélik. A világ dolgairól ismereteik szegényesek, szókincsük alacsony szinten áll. Vannak közöttük „tekintélyek", akiket a többiek elfogadnak vezetőjüknek, képviselőjüknek, de nagy a széthúzás, gyakori a veszekedés a telepen. (Az együtt maradás hátrányai közé tartozik ma is.) Ezen adatok birtokában kellett kidolgoznunk azt a közművelődési, szolgáltatási rendszert, melynek révén megoldhatónak látjuk a cigány lakosság közművelődésbe való bekapcsolását, a kulturális felemelkedés útján való elindítását. Három kategóriát különböztettünk meg, erre a három kategóriára dolgoztuk ki a további nevelés, ráhatás, a közművelődés adta lehetőségek felhasználásával a kultúra igényléséhez és igényességhez való szoktatás módszereit. 1. A már beilleszkedettek csoportja részére: rendszeres munkavállalók, lakás, bútorzat, öltözködés, iskoláztatás megfelelő. Kiscsoportok működtetése (szakmai, általános műveltségi szintet emelő, esetleg művészeti jellegű). 2. A beilleszkedésben lévők csoportja részére: életszínvonaluk alacsony, nem állandó munkások, gyermekeik nem rendszeres iskolába járók, van köztük iszákos, kártyás, szabálysértő. Előadássorozatok, találkozások szervezése hivatalos szervek képviselőivel, jogügyi és egészségügyi szakemberekkel. 3. A még be nem illeszkedettek csoportja részére: (kb. 30% volt), létminimumból, főként közsegélyből és különböző társadalmi juttatásokból élők, magas gyermekszám, panaszaikkal, követelődzéseikkel elárasztják a hatóságokat. Egyéni beszélgetések, érdeklődést felkeltő filmek bemutatása, szemléltető eszközök felhasználásával különböző előadások tartása. E feladatok végrehajtásához szükség volt megfelelő helyiségre, a foglalkozásokat szervező vezető, a cigány lakosságot jól ismerő kultúrmunkásokra. Az „ideiglenes kultúrtermet" az 1. sz. általános iskola egyik tantermében biztosítottuk (telephez közel eső), de ezzel egy időben felmerült a szüksége egy kulturális centrum kialakításának is, ahol klubszobák, olvasó helyiségek, játékhelyiségek is elhelyezést nyerhetnének. (Ez a terv máig sem valósulhatott meg.) A szervező, vezető személyiségek részben eddigre már adottak voltak. Faragó Gábor és néhány cigány ember az előkészítés időszakában már tanúbizonyságot tett szakértelméről, ügyszeretetéről, tenni akarásáról. A művelődési osztály munkatársa lett a klub vezetője, hiszen ekkorra már a klubformát tartottuk a feladatok megoldásához a legjobb keremek. Sokat segített az a tény is, hogy időben egybeesett a klub szervezése és a cigány Vöröskeresztes alapszervezet megalakítása az akkori járási Vöröskereszt-titkár kezdeményezésére. Ki kellett dolgozni a klubtagság kritériumait (amit később „alapszabályban" is rögzítettünk), figyelembe kellett venni az érdeklődési kört, az életkori sajátosságokat, a „házi rendet" el kellett készíteni. Mielőtt elemeznénk az 1972. évi helyi és területi munkánkat, a klub akkori tevékenységét, szükséges megindokolni, hogy miért részleteztük ilyen hosszan az előzményeket: Ma már - öt év távlatában - bebizonyosodott helyi és megyei tapasztalataink alapján, hogy csak ilyen körültekintéssel, a helyzet pontos ismeretével, csak