Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)

kájukhoz képest istenesen neveltessenek".

7 A valósághoz bizonyosan közelebb visz a Helytartótanács hasonló tartalmú, 1777. évi rendeletére adott válasz. Ez a rendelet azt írta elő, hogy minden egy évnél idősebb cigány gyermeket jó módú parasztgazdákhoz adjanak, s az apa egy garast fizessen a gyermek ellátásáért naponként. A 12 éven felülieket pedig mesterségre vagy földmívelésre kívánták szorítani. Békés megye a következőképpen válaszolt: „Itt kóborló cigányok, kikre e rendeletet alkalmazni kellene, nincsenek, mert a cigányok itt, éppen úgy, mint a többi nemzetbeliek, a megyének állandó lakosai, s saját házszámmal is ellátott lakásaik vannak, mégpedig nem a falukon kívül, hanem a többi lakosok lakházai közt."

8 A gyermekek elvételéből, az ellátásuk kapcsán keletkezett vitákból eredő konfliktusokra utaló források nem bukkantak elő. Kötetünkben egy ilyen ügy szerepel: Gerebenits Pál gyulai borbélymester a 11 év óta saját fiaként nevelt cigány gyermek felszabadítása miatt céhtársaival koccant össze. Hogy a gyermek a Helytartótanács rendeletének végrehajtása folytán került-e hozzá, nem tudjuk. A valóság minden bizonnyal úgy állt, hogy a letelepedett lakosok szépen beilleszkedtek a helyi közösségek által kialakított szabályok közé, míg az újra és újra felbukkanó vándorlókat a megye minden módon, ám nem sok eredménnyel próbálta távol tartani. „A sátoros cigányok sehol az egész nemes vármegyében meg nem szenvedtetnek. Akik másunnan jönnek, azonnal kísértessenek vissza a vármegye széléig..." - olvashatjuk még 1816-ban is. Mivel a községi bíróknak beígért büntetés ellenére a sátorosok jóval később is rendszeresen feltűntek, a szigorú hangnak nem sok foganatja lehetett. A II. József halála után keletkezett iratok között a cigánysággal kapcsolatos források megritkulnak. A Mária Terézia uralkodása idején kezdeményezett nagy felmérésekhez hasonló összeírásokra sem került sor. A megye néhány nagyobb településére vonatkozó következő metszetet az 1830-as évek második felében felvett összeírások alapján tudjuk elkészíteni. Az 1836-os békéscsabai összeírások szerint a községnek ekkor 283 cigány lakosa volt.

9 Ez azt jelenti 68 esztendő alatt megháromszorozódott a településen élő cigányság létszáma. Noha a letelepedés rubrikában leggyakrabban az „itt született", „Csabán született" bejegyzés olvasható, aligha kétséges, hogy ebben a létszámgyarapodásban része volt a két összeírás közötti időszakban lezajlott bevándorlásnak is. Az viszont valószínűsíthető, hogy az 1836-ban regisztrált népesség valóban korábban érkezett, és az összeírás idején a községben élők többsége már „tősgyökeres csabainak" tekinthette magát. Az 1836-os névsorban ott találjuk azokat a neveket, amelyeket már az 1768-as összeírásokban is olvashattuk. A csabai közösségnek tehát volt egy rég letelepedett magja. A korábbihoz képest alaposan megváltozott a cigány népesség foglalkozási struktúrája. Míg a XVIII. századi összeírás7 Implom i. m. 67. p. 8 Haan Lajos: Regesták Békésvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből. In: A Békésvármegyei Régészeti és MívelődéstörténelmiTársulat Evkönyve, XI. köt. 1886. 109-110. p. 9 BéMLV. A. 1. Békéscsaba község, ill. mezőváros ir. b/78. doboz. é. és sz. nélk. L. 13. sz. dokumentum.