Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
[...] I. r. vádlott észrevétele: Szilágyi vádlottnak egyáltalán nem ez volt a szerepe. Már a rendőrség előtt részt vett a csoportban, már ott is fegyvert követelt, később igaz, hogy eltávozott, a rendőrséghez így ment be. Itt történt, hogy Hupli László, Arató és még két másik, általam ismeretlen személynél már volt fegyver, és Szilágyi volt az, aki ezeket már azt megelőzően a hídhoz irányította, hogy a határőrséget leszereljék és adjanak jelt, ha valami baj van, míg mi a határőrségnél leszünk. A határőrségnél szintén ott volt a tömegben Szilágyi. Nem fedi a valóságot, hogy Farkas és Boros Ferenc lett volna az első a határőrségre való behatolásnál, Szilágyi volt az első. Utána követeltük a fegyvert, ő is hangos volt, én is kiabáltam, de ő volt a hangosabb. Nem felel meg a valóságnak az, hogy ő azt az embert szidta volna le, aki lázított, vagy engem, hanem egy gyulavári embert szidalmazott, illetve még egy társát is, mert azok a hangulatot csittitották [így], tehát nem felel meg a valóságnak, hogy ő a csitító akart volna lenni, hanem egyenesen hangoskodott. Ugyanakkor engem is lekiabált rendőrségi spiclinek, \elem kapcsolatosan az történt, hogy amikor én már nem nagyon kiabáltam a fegyverekért, akkor ő engem rendőrségi spiclinek és besúgónak mondott. Szilágyi benne volt a csoportban végig, csak közben elment, de a hídnál már ismét ott volt. Sőt, Szilágyi volt az, amikor a hídnál felmerült olyan nézet, hogy vissza kellene vinni a fegyvert, ő ekkor azt mondta, hogy nem kell azt visszavinni. Szilágyi mondta, hogy meg kell védeni legalább Gyulavárit, javasolta, hogy egypáran menjenek el felderítőnek, a többi pedig tüzelőállásba helyezkedjen el. Erre vált ketté a csoport. IV r. vádlott: nem igazat mondott Mány Erzsébet, én megtartom a régi vallomásom. II. r. vádlott észrevétele: Szilágyi vallomása nem fedi a valóságot, nem igaz, hogy én mentem be elsőnek az őrsre, én oda be sem mentem. Nem állítom, hogy Szilágyi volt az első, de én sem voltam. [...] [...] [Dandé János] Nem hallottam, hogy olyan irányú megbeszélés lett volna, miszerint, ha nagy erejű karhatalom vagy harckocsi jönne, el kell szaladni, csak azt hallottam, hogyha jönnek, tüzet kell nyitni. A cél az volt, hogy a karhatalmisták ne menjenek be Gyulaváriba. Kb. 10 óra tájban helyezkedtünk el a hídnál, és ott kb. l A 12-ig várakoztunk, amikor is a tanácstitkár-helyettes, Lengyel Imre bácsi kijött a hídhoz és azt mondotta, hogy vonuljanak be az ittlévők, a fegyvert adják le. \fele volt még néhány dolgozó, mire mindannyian bevittük a fegyvert az őrsre, és ott letettük. Nem tudok arról, hogy kik nem vitték be a fegyvert. Gyulavári községben lakom, a statáriumról nem hallottam, a gyulai húsipari vállalatnál dolgoztam, mindennap bejártam. Ennek ellenére a statáriumról nem hallottam. Mondják, hogy ki is volt falragaszolva, de én figyelmen kívül hagytam azt. A cselekményem nem helyeslem, azt nagyrészt Szilágyi István hatására követtem el. Szilágyi István és Mány Erzsébet buzdították az embereket, de jobban mégis Mány Erzsébet. Nem felel meg Szilágyinak az a vallomása, hogy csittittotta [így] volna a társaságot, ő buzdított, ha az ellenkezőjét állítja, akkor hazudik, ezt a szemébe is mondom.
