Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

A határőrség előtt követelte a csoport a fegyvereket, majd a helyzet Mány Erzsébet szavaira úgy elmérgesedett, hogy a csoport egy része behatolt az őrsre, az ajtót betörték, de hogy mentek be, nem tudom, hogy nyitva volt-e vagy sem. Én nem az első csoportban voltam, kint maradtam. [...] [...] Mire a fegyvert megkaptam, a csoport eleje a híd felé tartott. Azzal a szándékkal, hogy előbb Gyula felé mennek, később azonban a csoport többsége nem vállalkozott arra, hogy bemenjenek Gyulára, hanem Váriban maradunk és kint leszünk a hídnál, és nem engedik be a karhatalmat. Lezárjuk a hidat - volt a szándékunk, ha jönnek, és sokan vannak, akkor mindenki szaladjon, ki merre lát, ha kevesen vannak, akkor felvesszük a harcot. Az a nézet alakult ki, ha harckocsi vagy két-három teherautónyi karhatalom jönne, nem vesszük fel a harcot. A fegyveresek puskával, golyószóróval, géppisztollyal voltak ellátva. 2 db golyószóró volt, név szerint nem tudom kinél volt. Valamelyik vádlott-társamnál, de nem tudom melyiknél. 4-5 géppisztoly lehetett, ezt sem tudom, kinél volt. Egynéhány puska is lehetett, 3-4, pontosan nem tudom. Rakétapisztoly is lehetett vagy 2 db. Én pontosan nem vettem számba a fegyvereseket, hanem azt mondtam nekik, ha a hídhoz érünk, oszoljunk szét, mindenki fedezze magát a partnál, és zárják le e hidat. Mondtam azt is, hogy az egyik golyószóró a híd egyik oldalán, a másik golyószóró a híd másik oldalán legyen. így osztottam el a többieket is. Mondtam a golyószórósoknak, kiket név szerint nem ismerek, hogy ha meglátják a gk.-kat, akkor zárótüzet adjanak le. Ennek ellenére nem került sor a tüzelésre, mert egyetlen karhatalmista sem jött. Tudomásom szerint csupán egyes lövés volt, azt mondják Zsótér lőtt, mert állítólag ittas volt. A csoport többi tagjai, engemet beleértve, nem voltunk ittasak. A hídhoz kb. 10 órakor értünk, de pontosan nem tudom. A hídnál kb. egy óra hosszát tartózkodtunk. A várakozási idő alatt nálam karabély is volt, és a part egyik oldalán húzódtam meg. Később, éjfél után, civilek jöttek és a határőrségtől egy katona vagy törm., vagy hdgy. lehetett, két csillagja volt, valamint velük volt még 8-10 civil, tehát ezek szólítottak fel bennünket arra, hogy vigyük vissza a fegyvereket, akkor nem lesz semmi bajunk. Ezek nem tettek olyan ígéretet, hogy ezért nem lesz semmi bajunk, csupán azt mondták, hogy nem történt semmi, vigyük be a fegyvereket. Ekkor én saját fegyveremet a hídnál leadtam egy ismeretlen civilnek, és mondtam a többieknek is, hogy menjenek haza, adják le a fegyvert. [...] [.'..] Zsótér Mátyás III. r. vádlott előadja: [...] [...] December 17-én, a délutáni órákban újvári lakásomból elmentem Óváriba magánügyeimet rendezni, Székely Andrásékhoz. Ekkor kihallatszott oda a városban lévő lövöldözés. Amikor jöttem, hallottam, hogy Békéscsabáról jöttek karhatalmisták Gyulára, azok lövöldöztek. Annyit hallottam, hogy a rendőrség körül van véve, és a karhatalmisták ott lövöldöznek. Nem tudtam elgondolni, hogy mi lehet ott a helyzet. Akkor haladtam be a faluba, akkor jött egy gk., mellyel kapcsolatosan hallottam, hogy ezen valamiféle diák fiatalok ültek,