Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

alatti lakásunk felé. Ők megvártak, én bementem, mert fáztam és egy kabátot vettem fel. Ott találtam egy Demeter nevezetű vasutast, mert nem mert Gyulaváriba kimenni, és alkalmi szállást kért. Ekkor, amint a lakásba bementem, akkor jött oda egy rendőr törm. az utcán, aki le akarta beszélni a társaságot az ellenállásról azzal, hogy a városban nagyon lövöldöznek, és sokan vannak a karhatalmisták. Bubi mondta, hogy ponyvázott teherautóval jönnek, jó lesz vigyázni. Közben Demeter nevezetű vasutas is hozzánk csatlakozott. Én ekkor a rakétapisztolyt átadtam neki, majd én kb. két óra múlva, éjfél után 2-3 óra között bementem és lefeküdtem. Eddig a csoport az utcán volt és beszélgettünk. A karhatalmistákat nem támadtuk meg, de azokkal nem is találkoztunk. Utolsó hazatérésemkor nem messze tőlünk hallottam lövöldözést, de hogy kik lőttek, azt nem tudom.

8 Másnap megjelent lakásunkon Boros Ferenc felesége és kereste a férjét. Ekkor a felesége méltatlankodott, hogy a férje ilyen dolgokat csinál, nem gondol három gyermekére. Ekkor elmentem Farkas Mihályékhoz, ott is érdeklődtem, hova lett Boros. Utána a következő nap találkoztam Bubival. A következő nap Békéscsabán voltam bevásárolni, közben találkoztam Bubival, aki mondta, hogy a rendőrség a társaságból sokat összeszedett, így jó lesz vigyázni. Elmentem Borost figyelmeztetni. Ugyanakkor a bányászfiú mondta, hogy ő pedig a többit figyelmezteti. Másnap értesültem, hogy édesapámat bevitték, ez kb. 19én lehetett, én ekkor kimentem a Városerdőbe, és ott a határban tartózkodtam. \blt 800 forintom, bejártam a városba élelmiszert vásárolni. 10 napig szalmakazalban aludtam. Karácsony után bementem nagybátyám tanyájára Remetén, mondtam, hogy keresnek, félek itt tartózkodni. O azt mondta, hogy egy éjszakára ad szállást, utána menjek tovább. Az időt ez előtt és ezután is lényegileg semmittevéssel töltöttem. Élelmet szereztem és csavarogtam. Ezek után 3-án délelőtt fogott el a rendőrség Sándorhegyen, azt hiszem, feljelentés alapján. Közben ugyanis egy asszonynak elmondtam, hogy benne voltam abba [így] a fegyveres akcióba, és leszereltük a gyulavári határőrsöt, és ezért bujkálok. Gondolom, ő jelentett fel, mert pénzért akart rejtegetni. Én a fegyverek sorsáról mást nem tudok, csak annyit, amennyit a vasutas közölt, hogy a fegyvereket még az éjjel visszavitték. Hogy hova és miért, ki kényszerítette őket arra, azt nem tudom. Ez a Demeter nevezetű vasutas mondta, hogy majd a rendőrséget a karhatalmisták ellen megszervezi. A fiatalságot szintén Gyulaváriban. A vasutas mondta, hogy most már nem tartózkodik otthon. Ugyanakkor mondta, hogy a rendőrségen már le volt tartóztatva, de onnan ki tudott jönni, hogy hogyan, azt nem tudom. Abban bűnösnek érzem magam, hogy én is buzdítottam a népet és fegyvert fogtam. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy egyedül uszítottam volna a tömeget. Abban sem érzem magam bűnösnek, hogy én szerveztem a tömeget. Én nem akartam a karhatalmistákkal szembeszállni, ezért is tettem le a