Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

nevével visszaélő emberek. Fel kell venni ellenük a harcot. Lejárattuk az elmúlt időkben a tsz-eket, állami gazdaságokat és gépállomásokat, meg kell mondani őszintén, hogy dolgozzanak ezután is becsülettel, de aki ki akar lépni, az menjen, akinek kint van a lelke, hiába tartják ott. Nagy Imréről jelenleg annyit hallottunk, hogy a kormányban kb. [így] részt vesz. [...] [...] Sánta: Én KGP-i [kisgazdapárti] ember voltam, amíg a KGP élt és volt. Szomorúan tapasztaltam, hogy annyi embert tettek ki a lakásából és földjéről. Ha élni hagyták volna, nem fordult volna elő, hogy öt helyen kapta volna valaki földjét.

4 Az sem, hogy a jogi [így] ember nem ment volna el cukorrépát kapálni. Mindennek nem a KGP volt az oka. Felszámolták a pártokat és beállt az egypártrendszer. A mezőgazdaság csődbe ment, és nem én vagyok az oka, hogy 1 forint 20-ért jártam a gazdaságba napszámba. De most már ne személyeskedjünk, ezután ebben az országban szűnjön meg egyszer a bosszú és induljon meg az építőmunka. Pálinkás:

5 A parasztság maga állt ki először, hogy az árakat ne emeljék. [...] [...] Nagy András:

6 Aki Magyarországon él, azt tudhatja, hogy nem vagyunk a magunk urai, józanul kell mérlegelni a helyzetet. Helyeslem, hogy vegyük fel a munkát. Saját magunkat fogjuk kiéheztetni, és saját magunk megsínyleni. Ma pártpolitikára nincs szükségünk. Szükséges megjegyezni, hogy amikor látom, hogy szocialista, kommunista ember hű a pártjához, elvéhez, ezt csak becsülettel tudom nézni. A forradalmi tanácsnál ne úgy tárgyaljanak, hogy én KGP-i, te kommunista vagy, hanem elsősorban azt nézzék, hogy magyar vagyok vagy nem. Gőz Sebestyén:

7 Akik itt vannak, azok az illető üzemek bizalmát bírják, feltétlenül kell, hogy megbízzanak bennünk, hiszen a legmegfelelőbb embereket választották a munkástanácsba. Azok vannak itt, akik jelen időben gondolkodnak, és maguk előtt tartják a nemzet ügyét. Feltétlenül gondolnunk kell arra, és fel kell tárni, hogy képesek vagyunk-e követeléseink kivívására. Arra, hogy kivonuljanak a szovjet csapatok. 52 hónapot töltöttem kinn a Szovjetunióban, összejártam széltében-hosszában, és jól ismerem. A forradalmi idők bebizonyították, hogy magunkra maradtunk. Látjuk, hogy az ENSZ magunkra hagyott, nem segítenek, csak szavakkal. Legyünk tárgyilagosak. Az, hogy Rómában a pápa istentiszteletet hirdet, és mélységesen megveti a szovjeteket, ezzel nem segíti elő a mi ügyünket. Hát segítettek rajtunk? Magunkra hagynak bennünket, és ezzel azt érjük el, hogy egyre több szovjet csapat jön be az országba. Elég fiatalt és családapát hurcoltak már el. Nem dolgozunk, és közben egyre özönlenek az orosz tankok, és politikailag rákényszerítenek bennünket a munkára. Ez a harmadik világháború. Azzal, hogy jelenleg nem dolgozunk, nem segítünk magunknak. Térjünk észhez, és termeljünk. Ha nem teljesítik követeléseinket, újból megállhatunk. Azzal, hogy hangoskodunk és követelődzünk, nem jutunk előbbre, és katasztrófába sodorjuk az országot. [...] [...] Biros Mihály, Vízgép. Váll.: Azért jöttünk össze, hogy meghallgassuk