Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Ekkor még nem történt meg a Tóth százados által vallott huligánok leszerelése és Nátor eltávolítása. Az embereket elengedni a bizonytalan nagyvilágba, amikor a szomszéd községekben rendőrverések, párttagok megverése történt, nem volt biztonságos. Sajnálom, hogy Igricz vallomása nem került szó szerint jegyzőkönyvbe, ő ugyanis vallotta, hogy már az első felvonuláson kiabálták az ő nevét. Nátorék és Lehoczkiék kezében fegyver volt s ezeknek az embereknek nem voltak gátlásaik. Ezek az előzmények. Azután elvi megbeszélés Tóth századossal, hajnalban teherautón rendőr és nemzetőr ment ki az emberekért. Ki küldte a két fegyveres embert? Nádházi nem. Tovább ki intézkedett? Nincs tisztázva. Hogy az embereket kinek a rendelkezésére vitték át a megyei börtönbe, az titok ma is. Ki tartóztatta le? I. r. vádlott vagy a forradalmi tanács? Nem! Miért fogadták be a börtönbe, ahol nem rendelkeztek e vádlottak? Nem tudni. Miért került haza csak egy közülük s a többi nem? Ezekre a miértekre nincs válasz. Miért kell felelnie I. r. vádlottnak a „védőőrizet" átváltoztatásáért előzetes letartóztatásra, arra az ítélet sem ad választ. Törzsök Márton, a népfront elnöke vallotta [...]: „Amikor a kommunistákat letartóztatták, mondtam Nádházinak, hogy ezt nem tartom helyesnek. Ekkor nekem Nádházi kijelentette, hogy ő sem helyesli és azonnal intézkedett szabadon bocsátásuk végett". Dr. Halász Kálmán ügyész [...] Nátort tette felelőssé Igricz és társai letartóztatásáért. Azt is vallotta, hogy Nádházi intézkedett szabadon bocsátásukról. Ugyancsak nem tudott kielégítő választ adni dr. Meskó Árpád ügyész sem. I. r. vádlott szerepe a „letartóztatások" elrendelésében nincs bizonyítva. Vádlott azt állította, hogy a hangos híradóban elhangzott az, hogy Szabó János vb-alelnök és Kiss János vb-titkár lemondását bemondta [így], még mielőtt ő bármiféle szerepet játszott volna. Ezt a tényt nem csak a vádlottak, hanem maguk az érdekeltek is előadták számtalan tanú vallomásával egyértelműen. Ez félremagyarázható és félre is magyarázott helyzetet teremtett. I. r. vádlott előtt egyik érdekelt sem cáfolta a közlés valóságát. Az is tény, hogy vádlott azonnal igyekezett mindegyiknek megfelelő megélhetésről gondoskodni, őket álláshoz juttatni. [...] [...] Nádházi tényleg megfelelő olvasottsággal rendelkező, intelligens ember, akiben szókészség van, akiben azonban bosszúállás érzése nincs és az sohasem vezette. Nagy tévedése az ítéletnek, hogy azt állapítja meg, hogy október 27-én a város lakosságához viszonyítottan kis tömeg választotta meg. [így.] Ez a tömeg félelmetesen nagy volt s a budapesti eseményekről elterjedt hírektől felizgatott állapotban volt. Az, hogy ez a tömeg soha nagyobb atrocitásra nem vetemedett, az Nádházi János s társainak kétségbeesett harcának köszönhető, akiket senki nem segített. A nagyobb atrocitások elkerülését igenis javukra kell írni, ez pozitíve értékelendő tény valamennyinél.