Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Ezekről az emberekről [mármint Igriezekről] évek óta az a hír járta, hogy a békekölcsönjegyzések idején durva magatartást tanúsítottak volna a tanácsházára behívott felekkel szemben. Az azonban ma is tisztázatlan maradt, hogy miként kerültek a megyei börtönbe, arra van adat, hogy nemzetőrök vitték át őket, de hogy a börtön miért fogadta be és miért csak Szilágyi állami gazdasági igazgatót engedték el onnan s miért nem a többit is, az előttem ma sem világos. Az tény, hogy Lőrincz János „védőőrizetről" beszélt velük. Azután történt a teljesen törvényellenes s még a rendkívüli viszonyokkal sem indokolható átszállításuk a börtönbe. [...] [...] Igaz az, hogy I. r. vádlott az állandóan fenyegető sztrájk idején, amikor a gyulai munkások is a budapesti központi munkástanácsra hallgattak inkább, mint bármire, beszélt a sztrájkjog fenntartásáról. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor a Kossuth Rádióban állandóan elhangzottak a felhívások az üzemek dolgozói felé s különböző ígéretekkel igyekeztek az ellenforradalmi ideológiával elbódított dolgozókat a munka felvételére bírni. Pedig akkor már Budapesten volt karhatalom. Itt még semmi nem volt. Nem tehetett mást, mint ígéreteket a cél, a munka mennél előbbi felvétele érdekében. Nem ígérhetett mást, csak a sztrájkjog fenntartását. Az úgynevezett kettős hatalom idején az úgynevezett forradalmi bizottság gyakorlatilag nem működött. Dr. Krasznahorkai György párttag és legalább 10 éve városi tanácsi dolgozó lett a vb-titkár. Hraskó Károly a lakásügyi bizottságban tevékenykedett időnkint, M. Szabó pedig városfejlesztési dolgokkal foglalkozott. Hogy miből állapította meg Enyedi G. Sándor azt, hogy a hatalom megoszlása ebben az időben is 80-90%-os arányban az ellenforradalmi bizottság kezében volt, azzal adós maradt. Tényeket kérünk erre, tényeket, eseteket, nem pedig megállapításokat. Nem lehet azt el sem képzelni, hogy az úgynevezett forradalmi bizottság kész apparátussal telepedett a város nyakára. Nem így történt. A városban nagyon sok egyéni akció volt, így a Nátoré a rendőrségen, a Petróczky nevű fiatalemberé, aki a pártházakat vizsgálta felül s ehhez senkitől engedélyt nem kért, de úgy látszik, ilyen lehetett a Radóczi Andrásé is, aki egy lakás nélkül maradt asszonyt akart elhelyezni az egyik pártházba.

6 [...] az azonban tény,hogy a tanácsházával majdnem szemben lévő pártházba lakók költöztek, éspedig vb-határozattal, valamennyien MSZMP-tagok, közöttük az a Vincze Gyula is, aki annak idején a „védőőrizetbe vett" kommunisták között volt. A járási pártbizottság házában tehát kizárólag MSZMP-tagok és családjuk lakik. A káderlapok problémája mindenütt felmerült s ahol kiosztásra kerültek ezek a lapok, ott fellángolt a gyűlölet s a bosszú. Radóczi András azért igyekezett ezeket a kiosztás elől biztonságba helyezni. Lehet, hogy ez ma helytelennek látszik, de akkor ki tudta, hogy mi a helyes és mi a helytelen? A per anyagából, különösen Enyedi G. Sándor vallomásából meg lehet állapítani, hogy a munkás-paraszt kormányhoz felment küldöttség tagjai nemcsak gyulaiak voltak, nemcsak Enyedi G. Sándor, Nádházi és Hraskó, hanem