Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

nyithatja. Ezt én egyébként saját szememmel láttam. Az ügyvédi munkaközösség pontosan szemben van a börtönnel s szemtanúja voltam a jelenemek. [...] [...] A tényállást nagy vonalakban közlő ítéleti indokolás első része csak elvétve kívánja meg a védelemtől, hogy azokhoz valamit is hozzáfűzzön. Ki kell azonban egészítenem pl. abban az ítéleti ténymegállapítást, hogy nem huligán elemek, hanem hivatásos rendőrök követelték már az első napon egyes rendőrtisztek eltávolítását. A róluk összeállított listát Tusz Károly és Szabó János törzsőrmesterek vitték fel az ellenforradalmi tanácshoz. A három eltávolított rendőrtiszt között volt az a Tulkán Sándor is, akinek neve a nyomozati vallomások jegyzőkönyvei alatt olvasható, ő volt a nyomozás vezetésével megbízva. Egyébként a rendőrség teljesen dezorganizált állapotban volt, mint Tóth Gyula százados előadta, „rendőreink kivonultak a tömeggel, fegyvereiket eldobálták a folyósón". Nem volt egyetlen fix pont, amire bármilyen hatalom építhetett volna. A kieg. tisztjei is tagjai voltak a forradalmi bizottságnak. És 8-10 000 ember hömpölygött a tanácsháza előtt. Különböző jelszavakat kiabálva, fenyegetve. Ez nem jelentéktelen, elhanyagolható szám volt egy 24 000 lakosú városban. Ez azt jelenti, hogy a város lakosságából leszámítva a kisgyermekeket, öregeket, a lakosság akcióra képes korú része 3

/

4 részben ott volt s köztük 2-300 huligán. Lehet, hogy egy rosszul megfogalmazott határozat Radóczi Andrást és Lőrincz Jánost a fegyveres erő felügyeletével bízta meg, de ténylegesen sohasem gyakoroltak felügyeleti jogot, csak összekötők voltak az „ellenforradalmi tanács" és a rendőrség között. A kieg. felé ugyanezt a szerepet Beleznay Ferenc töltötte be. [...] [...] Már kitértem arra, hogy Radóczi András és Lőrincz János 4/1956. sz. határozattal

2 - bár annak szövege alapos félremagyarázásra ad okot - nem kaptak felügyeleti jogot a fegyveres erő felett, hanem összekötő szerepet játszottak csupán. A megyei bíróság abban látja a „felügyelet" szükségességét [így], hogy abban az időben még voltak a rendőrségen a néphatalomhoz hű rendőr elvtársak. Tóth rendőr százados vallomása szerint már az első nap „rendőreink kivonultak a tömeggel, fegyvereiket eldobálták a folyosón". [...] „Szabó és Tiisz (törzsőrmesterek) az őrsön összeállították a névsort a rendőrtisztek leváltásáról." „...a rendőrök az én utasításaimat már nem fogadták el..." [...] így vallott a rendőrség parancsnoka. Dr. Halász Kálmán vallomása szerint a „rendőrség a köznyugalmat nem tudta fenntartani, a vezetők féltek. A rendőrség legénységi része ruhában aludt az őrsön. Karakas (akinek eltávolítását Tusz és tsai követelték) mondta, hogy le kell venni a csillagot..." Tóth százados megbízhatóságát nem lehet kétségbe vonni. Felsőbb utasítás alapján ő is együttműködött az ellenforradalmi tanáccsal. [...] Ismételten felhívták az ellenforradalmi tanácsnál arra, hogy ne tűrje Nátor dirigálását, mert