Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

[...] Ekkor összesen 10 tanácsi dolgozó elbocsátása felől hozott az értekezlet határozatot, akik közül 9 kommunista, egy pedig pártonkívüli volt, de ennek szülei voltak párttagok. Ezen az ülésen dr. Búzás Elemér több dolgozó megtartása mellett szólott fel, hivatkozva arra, hogy jó munkaerők és családi körülményeik is olyanok, hogy nem indokolt az eltávolításuk. Később pedig amellett szólalt fel dr. Búzás Elemér, hogy az elbocsátottaknak többheti felmondási pénzt fizessenek ki, minthogy az akkori időkben nehéz volt az elhelyezkedési lehetőség. Arra is határozatot hozott ez [az] ülés, hogy az elbocsátottak elhelyezkedését a forradalmi bizottság támogatja. Nádházi János, amikor kiment az ülésről, Enyedi G. Sándor közölte vele, hogy ellentétben a lábra kapott híresztelésekkel, idehaza van, nem szökött meg az események elől. Ekkor Nádházi János azt mondotta neki, hogy egyelőre nem működhet, mint a végrehajtó bizottság elnöke, be kell lássa, hogy „ez a mostani helyzet" erre nem alkalmas, majd felajánlott részére más állást, ahonnan ebben az időben távolították el a kommunistákat, Enyedi G. Sándor azonban erről hallani sem akart. November 2-án - mivel korábban egyes huligán személyek, mint pl. Elekes János, Lehoczki nevű fiatalember és mások azzal a követeléssel léptek fel, hogy Igricz Péter, Szilágyi János állami gazdasági igazgató, Vincze Gyula gépállomási igazgató - aki korábban a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt - és Stifter Ferenc letartóztatására tegyen intézkedést a bizottság. Nádházi János felkereste Tóth Gyula r. fhdgy.-ot, a kapitányság vezetőjét Radóczi Andrással és Lőrincz Jánossal együtt. Ekkor egy listát adtak át Tóth Gyulának, melyen a már felsoroltakon kívül az elbocsátott rendőrtisztek nevei is szerepeltek. Ugyancsak követelték Sipos Károlynak, a járási pártbizottság titkárának is a letartóztatását. Hosszas vita után végül abban egyeztek meg, hogy a rendőrök letartóztatását mellőzik. így került sor ezután Igricz Péter, Szilágyi János, Vmcze Gyula és Stifter Ferenc úgynevezett „védőőrizetbe" vételére, amit fegyveres rendőrök és ugyancsak fegyveres „nemzetőrök" hajtottak végre. Behozták őket a rendőrség fogdájába, ahol a délelőtti órákban meglátogatta őket Lőrincz János és közölte velük, hogy nem letartóztatásban vannak, hanem csupán „személyi őrizetben". Ennek ellenére még ezen nap délutánján a „nemzetőrök" átkísérték nevezetteket a megyei börtönbe. Szilágyi János kivételével - akit az ügyészség még aznap szabadlábra helyezett - a többieket november 4-én a délutáni órákban engedték szabadon. Ugyanezen napon jelent meg a rendőrkapitányságon Dejcző Károly AVHőrnagy, akit személyes barátság fűzött Tóth Gyula r. főhadnagyhoz és kérte, hogy segítsen elrejtőzni, mert Békéscsabán üldözik. Ezt észrevették a nemzetőrök, és amikor Dejcző Károly eltávozott a Komló Szállóba, ott letartóztatták és bekísérték a megyei börtönbe. Innen szabadította őt ki Darabos László volt r. fhdgy. és átvitte a rendőrségre. Később azonban a békéscsabai katonai ügyészség vette őrizetbe és szállította át Békéscsabára. Amikor erről M. Szabó András tudomást szerzett, kijelentette, hogy „azt kellene Dejcző helyére tenni, aki kiadta".