Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

361/10. Gyula, 1957. augusztus 27. Nádházi János észrevételei az ügyészségen a nyomozati adatokról [...] Járási ügyész 1957. augusztus 23-26. napján ismertette Nádházi János és társai előtt a nyomozás anyagát. Kioktatja Nádházi János terheltet, hogy a Bp. 135. § (1. bek.) értelmében a nyomozás anyagára észrevételeket tehet és a nyomozás kiegészítését kérheti. Ezután terhelt észrevételeit az alábbiakban teszi meg: Tény az, hogy 1956. októberében a városi tanácsnál összegyűlt üzemi küldöttségek megválasztottak a gyulai forradalmi bizottság elnökének és mint ilyen, később a hetes bizottságnak tagja lettem. 1. Az ellenem felhozott azon vádponttal, hogy Gyulán az ellenforradalmat szerveztem, nem értek egyet. Határozottan állítom, hogy akkor az ország különböző politikusaival együtt én sem láttam, hogy ellenforradalom van. Ha ezt láttam volna, és ezt mai szemmel így értékelem, nem vettem volna részt benne. Az indított a forradalmi bizottságban való részvételre, hogy az ország hivatalos közvéleménye abban az időben nemzeti forradalomnak tekintette az októberi eseményeket. A különböző nyilatkozatokból, így Kádár János nyilatkozatából is arra következtettem, hogy a párton belüli egyenetlenségek és a múlt hibáinak megszüntetéséről van szó. Bizonyítani tudom, hogy számtalanszor kifejtettem, hogy a proletárhatalom védelmét és fenntartását vallom. A forradalmi bizottságon belül is kijelentettem, hogy hagyja el a forradalmi bizottságot az, aki fasizmust, vagy a régi rendszer visszaállítását akarja. Amit tettem, tehát jóindulatúan, a proletárhatalom védelmében tettem. 2. Lehetségesnek tartom, hogy mai szemmel nézve október hó 27-én tartott beszédem izgató tartalmú, azonban az akkori körülmények között vizsgálva nem lehet izgató tartalmúnak számítani. A tömeg megnyugtatására szolgált, és el is érte célját. Nem értek egyet Nagy Imre újságíró feljegyzésének a következő részeivel: hosszú eltiprás és elnyomás után állt talpra a magyar nemzet, ezt nem mondottam. El van ferdítve beszédemnek az a része is, hogy szolgalelkű funkcionáriusok voltak. Ezt én úgy mondottam, hogy ilyenek is voltak. Nem emlékszem arra, hogy beszédem ilyen részénél mondottam, hogy rabok tovább nem leszünk. Az tény, hogy azt mondottam, hogy nemzeti harcunkat győzelem fogja koszorúzni. Nagy Imre újságírói feljegyzésének további részével általában egyetértek. A fiatalokkal kapcsolatos megjegyzéseimet a gyulai fiatalok védelme érdekében tettem. És a szovjet csapatok fokozatos kivonásáról beszéltem. [...] [...] A december hó 6-i beszédemmel kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket teszem. A Gyulai Hírlap december hó 9-i számában megjelent azon kitétel, hogy tárgyaltunk az ország vezetőivel és most ismét tudomásukra hozzuk nekik... stb. másképp hangzik, ha beszédem azon részét is hozzátették volna, amelyben kifejtettem, hogy minden kormány annyit ér, amennyi alkotásra képes, ehhez azonban szükséges a nép részéről előlegezett bizalom. Azt is mon-