Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

rendőrségünk visszaszállított [a] Békéscsabára.

4 Ugyancsak lefegyverzést nyert a gyulai várban lévő őrség, amely kb. 40 fiatalból állott.

5 A pártbizottság meglévő tagjai úgy határoztak, hogy tárgyalásokat kezdeményez [így] a forradalmi bizottsággal, hogy részt vegyen az események további alakításában, és biztosítsa a város rendjét és nyugalmát, hogy fokozatosan helyreállíthassa a számunkra megfelelő rendet. November 7-én és az azt követő napokban ezek a tárgyalások meg is kezdődtek. A forradalmi bizottság nem támasztott különösebb akadályt. E tárgyalások eredményeként a vb-elnök visszakerült funkciójába, az elnökhelyettes Nádházi János, [a] forradalmi bizottság elnöke lett. A végrehajtó bizottság első ülését november 11-én tartotta, melyen elfogadta [a] fenti megállapodást, és a titkári teendők ellátásával pedig a sokkal nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkező Krasznahorkai Györgyöt kooptálta, [így.] Úgy látszott, hogy azt a célt, hogy a forradalmi bizottságot, illetve annak tagjait a munka felvétele mellett, a város rendjének és nyugalmának védelme érdekében sorakoztassuk fel, sikerül elérni. A végrehajtó bizottság a párttal együtt javasolta, hogy a forradalmi bizottság néhány jelentősebb tagja és a vb részéről az elnök tegyen látogatást a kormánynál, illetve Budapesten, hogy az ott szerzett tapasztalatok alapján Gyulán is beindíthassuk a munkát. E látogatás meg is történt és a küldöttséget Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke fogadta. A munkástanácsok küldöttei előtt november 22-én Nádházi János ismertette, hogy Budapesten konszolidálódik a helyzet és az üzemekben általában folyik a munka. A gyűlésnek a munka felvétele mellett szóló hangulatát azonban egyes ellenforradalmi elemeknek sikerült úgy megzavarni, hogy a további sztrájk mellett döntöttek. Ennek ellenére a végrehajtó bizottság üzemi látogatások során erőfeszítéseket tett a munka felvétele érdekében. [...] [...] A forradalmi bizottság, a központi munkástanács tényleges hatalma és befolyása ebben az időben nagyobb volt, mint a tanácsé. A budapesti központi munkástanács felhívására Gyulán is megrendezték a kétnapos sztrájkot december 6-án. December 8-án a kiegészítő parancsnokság behívott 25-30 tartalékos tisztet a párt kezdeményezésére, hogy ezeket karhatalmi szolgálatra szervezzék meg. Ezek zöme párttag volt. A forradalmi bizottság azonban erről tudomást szerzett és a megbeszélést lényegében meghiúsította.

6 Ennek ellenére [a] következő napokban néhányan mégis jelentkeztek Békéscsabán karhatalmi szolgálatra. Az ellenforradalomnak újabb nyílt fellángolása és talán a legdrasztikusabb megnyilvánulása december 13-án történt. Már az előző napokban azt a hírt terjesztették a városban, hogy a párt felvonulást akar szervezni. A párt december 12-én a hangosan beszélőn keresztül megcáfolta ezt. Erre a rémhír úgy módosult, hogy akik december 13-án délután 2-4 óra között az utcán járnak, azok a Kádár-kormány mellett vannak. Ebben az időben fiatal suhancokból összeverődött csoportok állták el a legforgalmasabb útvonalakat és az utcán járó néhány lakost megjegyzéseikkel kísérték, sőt, nem egyet közülük tettlegesen is bántalmaztak. A rendőrség erre az eseményre sem reagált kellően. Sőt, a vb-elnök kérésére oda kiküldött rendőr is a fiatalok közé állt.