Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

fellebbezési óvást. A vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, a Btá. 56. §-ának alkalmazása végett éltek perorvoslattal. A fellebbviteli tárgyaláson a legfőbb ügyész képviselője csak a Btá. 55. §ának alkalmazása miatt bejelentett ügyészi óvást tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait betartotta. ítélete megalapozott. A megállapított tényállás a tárgyaláson felvett bizonyítékok mérlegelésén nyugszik. A bíróság meggyőző erővel fejtette ki, hogy az ellentétes adatokat tartalmazó vallomások közül egyeseket miért mellőzött és másokat miért fogadott el aggálytalan bizonyítékként. A tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása törvényszerű. A Lefelsőbb Bíróság alapvetően tévesnek tekintette azt a védői okfejtést, miszerint a megyei munkástanács ülésén elhangzottakról a kórházi „munkástanács" előtt való beszámolás büntetlenséget biztosítana. A területi „munkástanácsok" soha nem voltak legális munkásképviseleti szervek. A terhelt olyan időben követte el a tényállásban rögzített cselekményt, amikor az értelmiségi „munkástanácsok" a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendelete értelmében már nem funkcionálhattak.

1 Egyébként is a megbízók felbujtói felelőssége nem enyészti el az elkövető büntetőjogi felelősséget. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette terhelt cselekményét a BHÖ 2. pont b) alpontja szerinti izgatás bűntettének, azonban az a népi demokratikus államrend, és nem annak alapintézményei ellen irányult. A MSZMP helyi sajtója elleni bojkottra és a rendőrség személyi összetételének felülvizsgálatára felhívás ugyanis nem csupán ezen intézmények ellen keltenek gyűlöletet, hiszen a bojkott alapja az volt, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt támogatta a helyi sajtó, a rendőrség személyi állományának felülvizsgálatát pedig azért kívánták, mert sokallták ott a proletárdiktatúra szilárd híveit, így mindkét vonatkozásban a népi demokratikus államrend volt a gyűlöletkeltés célpontja. A Btá. 56. §-ának alkalmazására irányuló perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, mert sem a terhelt cselekményét, sem a személyében rejlő társadalomveszélyességet nem tekinthette csekély jelentőségűnek. A büntetés mértékének a felülvizsgálatánál sem észlelt törvénysértést a Legfelsőbb Bíróság. A 8 hónapi időtartamban megállapított büntetés, terhelt cselekményét és személyét tekintve, egyáltalán nem aránytalanul súlyos büntetés. Viszont alaptalan a Btá. 55. §-ának mellőzése végett bejelentett ügyészi óvás is. A terhelt igazoltan súlyos tüdőbeteg. Emiatt a börtönbüntetés végrehajtása sokszorosan nehezedne rá. Figyelembe véve jó szakmai munkáját, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a Btá. 55. §-ának alkalmazásával kiszabott büntetés kellőképpen fogja a vádlott átnevelését és a Btá. 50. §-ában írt célokat szolgálni. Ezért az óvást a Bp. 207. §-ára hivatkozással elutasította. Dr. Vida Ferenc s. k., a tanács elnöke, dr. Szíjártó Károly s. k. előadó bíró, dr. Buday Ferenc s. k. bíró. A kiadmány hiteléül: [olvashatatlan aláírás] irodavezető