Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Október 29-én a gyár udvarán tartottam egy beszédet, ahol jelen voltak kb. 600-an. Én olyan irányú beszédet tartottam, hogy végre, a lenézett értelmiségi dolgozók is választhamak. A káder lapokat a dolgozók kérésére kiosztottuk az én irányításommal és mindenkinek a salyát káder anyagát adtuk át. Azzokat a káder lapokat pedig, amelyekért nem jelentkeztek, 1957. januárjában az én utasításomra Léman Béla munkaügyi osztály beosztotta, a megmaradt káderanyagot elégette. 1956. december 6-i felvonulást nem én szerveztem meg, én ebben az időben Újhelyi Sándorné szakszervezeti elnökkel távol voltam a gyártól, s ebben az időben járt nálunk a forradalmi bizotságtól M. Szabó András polgármester és ő adott utasítást a felvonulásra. Amikor én bementem, a gyárban már készültek a dolgozók a felvonulásra, a felvonulásban én is részt vettem. A felvonulás után bementem a gyárban, ezután pedig elmentem a lakásomra. Ezzen a napon délután a gyászkendős felvonulással egyetértettem. A szervezésben a Nők vettek részt, én nem vettem ezzen részt. De a felvonulásukon én is részt vettem, oly formán, hogy az utcán néztem azt, hogy hogyan sikerül a felvonulás. Én örültem neki, hogy a felvonulásuk a nőknek milyen jól sikerült. December 10-én a Vízügytől kinn volt a lakásommon egy embert, akinek a neve nem jut eszembe. És azt mondotta nekem, hogy a központi munkás tanács úgy [határozott], hogy amiért a Kádár kormány megszüntette a területi forr. munkás tanácsokat, ezért 48 órás sztrájkba lépünk, december 11. és 12én. Én azt mondtam neki, hogy majd megbeszéljük a gyárban a munkás tanács tagjaival. Én bementem a gyárba és összehívtam a munkás tanács tagjait és azt mondtam nekik, hogy a munkás tanács központja 48 órás sztrájkra hívott fel bennünket, én azt mondottam a munkás tanács tagoknak javaslatként, hogy a sztrájkra való felhívást a szolidaritás jegyében elkel, hogy fogadjuk, amivel a munkás tanács tagjai a gyárban egyet értettek és meg hirdettük a 48 órás sztrájkot az én irányításommal. És a sztrájk a gyárban nem 48 óráig, hanem 72 óráig tartott. Még ezután is nehezen vették el a munkát. [...] [...] K. m. f. Tulkán Sándor Paulinyi Kornél r. ny. alhdgy. gyanúsított Fogalmazvány, eredeti, s. k. aláírásokkal. - BéML - B. 26111957. A vallomás szövegét nem javítottam (kivéve a központozást, az érthetőség miatt); így érzékelhető a kihallgató rendőr helyesírási „készültsége", illetve néha talán a mechanikus írógép miatti számos hiba. Tulkán Sándor egyébként hírhedt rendőr volt, már 1957 előtt is rettegtek tőle, főként hatalmas tenyerétől. A forradalomkor elbocsátották, így mint érintett jogszerűen nem vehetett volna részt a gyulai ügyek kivizsgálásában, de akkor nem a jogállam jegyében folytak az események. A bosszút lihegő rendőr volt a megtorláskor a legmegfelelőbb kihallgató (ami egyben verőembert is jelentett...).