Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

is osztották. Legtöbb helyen a szövetkezet tagságát megfenyegetve, a szövetkezetvezetőt eltávolítva, különböző fenyegetésekkel sikerült a szövetkezeteket felbomlasztani. Nem sikerült ezt a célt elérni Endrődön és Gyomán, ahol a szövetkezetek nagy része szilárdan együtt maradt. A szövetkezetek földterületének és közös vagyonának felosztására mindenütt jellemző volt az, hogy a földnélküli vagy 1-2 hold földdel rendelkező szövetkezeti tagokat megrövidítették, vagy éppen kisemmizték. A fölszerelések egy részét olyan személyek vitték el, akiktől a szövetkezet évekkel ezelőtt megvásárolta azokat.

6 így történt a hunyai „Új Életnél", az endrődi „Haladásnál", a gyomai „Új Életnél" stb. A helyzet ennek következtében úgy alakult, hogy amíg egy-egy tsz-től 20-25 vagy 30 tsz-tag úgy került ki, hogy sem fölszerelése, sem földje nincs, addig a másik 40-50 tsz-tag bőségesen ellátta magát jószággal, takarmánnyal és a közös terület legjobb minőségű földjével akarta kialakítani egyéni gazdaságát, \folt olyan kilépő tsz-tag, aki 4 ökröt, 3 lovat, 2 tehenet és 30 birkát vitt ki és saját földje mellé 80 holdat akart bérelni. Nyilvánvaló, hogy ilyen tsz-feloszlás azokat az embereket sújtotta leginkább, akik a szövetkezet fenntartásához a legtöbb munkával járultak hozzá.

7 [...] [...] Néhány szót kell szólnunk a szövetkezetek úgynevezett magyar útjáról is. Ismeretes, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak főbb vonásaiban, hanem sokszor apró részleteiben is a szovjet kolhozmozgalmat másolták le. Az is tudvalevő, ez is csak gátlója volt a szövetkezetmozgalom egészséges fejlődésének. Az úgynevezett mintaszabály csak nevében volt minta, de a valóságban kötelező volt minden sora, akár helyes volt, akár helytelen. Sok vita volt a háztályi [így] gazdaság, a központilag meghatározott munkaegység, a járási irányszámokra felépített tervek és terméshozamok körül stb. Mindez megszűnt s a szövetkezetek saját maguk által kidolgozott alapszabály alapján, saját terveik szerint dolgoznak.

8 Van azonban olyan jelenség, amelyet helytelennek látunk. Néhány szövetkezetben a gazdaságosságra, a jövedelmezőségre törekvés abban is kifejezésre jut, hogy úgy tervezik, a rizstelepet, a kertészetet idegen munkaerővel műveltetik meg, s ha megszorulnak, még valamennyi kapást is részes művelésbe adnak ki. Az igazság azonban az, hogy a napszámosmunka, a harmados kukorica kizsákmányolja a napszámost, vagy a harmadost, akár a tsz a munkaadója, akár az egyéni paraszt, akár más. Nyilvánvaló, hogy egyetlen termelőszövetkezet sem töltheti be hivatását, ha a jövedelmének egy bizonyos részét és különösen, ha jelentős részét idegen munkaerővel végzett munkából szerzi meg. Ez a részvénytársaságokra jellemző, s ilyen gyakorlattól tartózkodni kell. A sajátosan magyar út nem jelenthet egyet sem az üzérkedéssel, sem a kizsákmányolással, hanem azzal, hogy a magyar sajátosságoknak, termelési kultúrának, a magyar piaci lehetőségeknek, s a szövetkezeti tagság átlagos színvonalának és szakképzettségének megfelelő gazdálkodást folytasson a tagság által elfogadott szabályok és tervek szerint. Ezt a törekvést a kormány is és a hatóságok is segítik, egyéb törekvést azonban, amely idegen munkaerő úgynevezett hasznosítását célozza, nemhogy nem segíti, hanem igyekszünk meggyőzni a szö-