Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

gónkat, szent igaz harcunkat az ÁVO-tól eltanult barbársággal. Mi különbek vagyunk, mint ők. Mi nem „dolgozhatunk" úgy, mint ÁVÖ-hatóság. Ha a gáttalan ösztönökön, a gyűlöleten uralkodni nem tudunk, minden bizonnyal a mi szent szabadságharcunknak is még igen sok ártatlan áldozata lesz. Fiatalok, Polgártársak! Vigyázzatok a nép nagy nemzeti megmozdulására, tisztaságára. Sok az egyéni sérelem, sok a gyógyítani való, de először egy nagy beteget, a magyar hazát kell közös erővel meggyógyítanunk. Tegyünk félre minden személyes sérelmet, személyes bosszúállást, mert eljön majd annak az ideje, hogy akik vétettek, egy igaz, független, pártatlan magyar bíróság előtt felelnek tetteikért. Újságcikk. Gyomai Nemzeti Újság, 1956. október 31. 287. Gyoma, 1956. november 3. A Gyomai Nemzeti Újság cikkei Emlékezzünk ! Halottak napja. Hosszú évek óta most történt meg, hogy a magyarság kegyelettel és tiszta szívvel emlékezhetett meg elhunytjairól. Nem kellett ezen a napon a dolgozók neve mögé bújt zsarnokok által kiadott ukázok miatt dolgozni azért, hogy a szovjetnek a soha ki nem fizethető jóvátételt törleszteni tudjuk. Felemelt fejjel gondolhatunk azokra, és emlékezhetünk meg azokról, akiknek drága vére szerezte meg nekünk a szabadságot. Azokról a fiatalokról, akik most tényleg osztálykülönbség nélkül, váll-váll mellett mentek neki az orosz tankoknak és azokról az öregekről, akik fiatalos tűzzel fordultak szembe az ávósok géppisztolyaival. Emlékezzünk! Emlékezzünk arra a sok ezer magyar hősre, ki feláldozta életét az igazi szabadságunkért. Örök dicsőség legyen osztályrésze mindazoknak, kik e harcban részt vettek. Emlékezzünk és tanuljunk példájukból. Munkások, parasztok, értelmiségiek, mindenki, ki e haza fiának vallja magát, egymás mellett, egy hittel, egy akarattal építsük fel azt, amit az elesett hősök akartak. Ne engedjük, hogy szent ügyünk áldozatul essen egyéni jogos, vagy vélt sérelmeinknek. Tegyünk félre minden személyes követelést, mert ma minden igaz magyarnak csak egy követelése lehet: „Szabad hazában, szabadon élni". Ha ez megvan, akkor elesett hőseink is nyugodtan pihenhetnek, mert érdemes volt az áldozat. Emlékezzünk és kérjük a bocsánatot. Kövessük meg azokat, kik a világháború áldozatai és idegen földben pihennek. Kövessük meg őket azért, hogy a nekik szentelt emlékmű előtt lesütött szemmel jártunk és nem adhattuk meg nekik az őket megillető tiszteletet. A letűnt rendszer igájába görnyedt magyarságnak nem volt joga, hogy elesett apáiról, fiairól megemlékezzen.