Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
Dokumentumok II/1
galmát, nem szabad, hogy valakinek is bántódása legyen". Majd rámutattam a tanácsháza előtt lévő táblára, melyen a begyűjtés eredményei voltak feltüntetve és azt mondtam: „ezt a szennytáblát el fogom tüntetni". Az elmúlt rendszerre vonatkozóan semmiféle kijelentést nem tettem. Ezután bevonultunk a tanácsházára és megválasztottuk a „forradalmi tanács" elnökét és az elnökhelyettest. Tudtommal ezen a napon más egyéb nem történt. Jelen volt ezen a választáson Jambrik vb-elnök, meg Sándor rendőr törzsőrmester, ezeknek azonban én semmit nem mondtam és nem is kérdeztem tőlük semmit. Jambrikkal én 1956 júniusában beszéltem, egy alkalommal, amikor eljött hozzám és arról beszélt, hogy szövetkezetet kellene alakítani. Ekkor igaz, hogy beszéltem az oroszországi helyzetről, mivel én jártam kinn, de nem becsméreltem az oroszokat. Nem tettem olyan kijelentést, hogy nagyon elmaradottak és hogy trágyában élnek. Tettem olyan kijelentést, hogy „győztünk és előre mentünk egy lépéssel", ezt azonban én akkor mondtam, amikor Kádár eltörölte a begyűjtési rendeletet. Úgy emlékszem, október 30. lehetett, amikor elmentem a csorvási rendőrőrsre, mert előzőleg szó volt arról, hogy Gerendáson csak egy rendőr és mindössze csak egy db fegyver van, s adni kellene nekünk is még embert és fegyvert. Azonban nem kizárólag ezért mentem el a rendőrőrsre. Amikor bementem, elmeséltem, hogy mit hallottam, mit mond az egyik, mit a másik rádió, majd az ott lévők arra kértek, hogy szerezzek nekik egy nagyobb rádiót, mert azon, ami nekik van, nem lehet nagyobb állomásokat hallgatni. Én megígértem, hogy szerzek. Elmentem az fmsz vezetőjéhez, aki megígérte, hogy ugyanúgy, ahogy a pártnak is adott kölcsön egy rádiót, fog adni a rendőrőrsnek is. Hogy azután ezt a rádiót elvitte-e valaki, és ha igen, az ki volt, azt nem tudom. Ez alkalommal sem a kommunista rendszerre, sem a kommunistákra semmiféle kijelentést nem tettem. Nagy Imréről és annak kormányáról szó sem volt. November elején nem is voltam a gerendási malomban, így a vádban felsorolt kijelentéseket nem is tehettem meg. Budapesten egy alkalommal voltam, amikor a falu lakossága által összegyűjtött élelmiszert vittük fel. Én azért mentem velük, mert rokonaim élnek fenn és tudni akartam, hogy mi történt velük. Az elnök, Kiss László rendelte el az élelmiszergyűjtést, és Horvát Lászlót meg Bartyikot bízta meg annak felszállításával és átadásával. Amikor felértünk Pestre, az EMAG-gyár udvarára álltunk be. Amikor én ott rájöttem, hogy az ajándékként hozott élelmiszert pénzért akarják átadni, felléptem, mint tanácstag, és az árut végül is részben az István Kórháznak, részben pedig egy közelben lévő háztömbbizalminak adtuk át. Még aznap este 8-kor már itthon voltunk. Ez alkalommal én semmiféle röpcédulát nem hoztam magammal. Horvát László hozott egy másik alkalommal Pestről röplapokat s azok ott voltak a tanácsházán. A tanácsházán az egyik gyűlésen többen felvetették azt, hogy az 1956ban betagosított földeket vissza kellene venni. Ez ellen én is és mások is többen