Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

ver lett volna, de nem kétséges, hogy Csizmadia Lászlónál zsebkés volt. Először a járásbíróság egyik tárgyalótermébe mentek, ahol együtt találták dr. Liptai László vezető járásbírót, Tóth József járásbírósági tanácsvezetőt és Szíjjártó Antal járási ügyészhelyettest. Tőlük dr. Szondi György járási ügyész felől kérdezősköd­tek, majd megkérdezték azt is, hogy miért nem vesznek részt a tüntetésben ­amely ugyanis ekkor is zajlott Battonyán a járásbíróság és a tanácsháza közötti téren -, és vádlott azt mondotta, hogy menjenek le a tüntetésre, mert ha nem, fegyverrel is fogják azt kikényszeríteni, illetve nem teljesítés esetén fegyverrel is szembeszállnak velük. Fenyegető hangon mondották mindezt, s még hozzáfűz­ték azt is, hogy néhány perc múlva meg fognak arról győződni, hogy a felhívá­suknak eleget tettek-e. A követelődzés fenyegető volta hatására a járásbíróság vezetője köpenyt vett fel és a többi jelenlévővel együtt elhagyta az épületet. Utóbb jutott tudomásomra [így], hogy a vádlott és kísérője valóban eleget tett annak, hogy rövid idő múlva meggyőződött arról, hogy nevezettek már nincse­nek az épületben. A vádlotton ekkor az ittasságnak kisebb foka volt észlelhető, az a fok, amikor a szesz élénkítően hat. A járásbíróság tárgyalóterméből kilépve a vádlott és kísérője találkozott a folyosón dr. Szondi György járási ügyésszel, akit, úgy látszik, személyesen nem ismert. Ugyanis tőle a következőt kérdezte: „hol van az a gané, szar szemétláda, ma ütött a végórája Szondinak". Dr. Szondi erre azt válaszolta, hogy ő az, mire a vádlott a sértegetéseit megismételte és azt mondotta, hogy holnap felakasztja. Ezután előkerült a járási ügyész felesége is, s ekkor vádlott Szondit ismét sérte­getve azt mondotta, hogy megnézik, hogy a börtönben kit tartanak fogva. Vád­lott és kísérője a járási ügyészt feleségével együtt a börtönbe lemenni kényszerí­tették, mégpedig oly módon, hogy Csizmadia László kését Szondiné oldalához szorította. A megyei bíróság teljes bizonyossággal nem állapíthatta azt meg, hogy a vádlottnál volt-e fegyver ennél az esetnél, mert a kezét a zsebében tartot­ta. Mielőtt a börtönbe beértek, vádlott közölte Szondival, hogy ha támadnak vagy ellenszegülnek, az akasztással nem kell várni. Azt is mondotta vádlott, hogy úgy vigyázzanak, hogy abban az esetben, ha a börtönből kilőnek, akkor ők végeznek velük, ha pedig vádlottéknak bántódásuk lesz, akkor a társai azt meg fogják bosszulni. A börtönbe leérve - ahová Lovász József börtönparancsnok engedte be őket -, a vádlott vagy a társa kinyitogatták a cellákat, és vádlott olyan kijelentést tett, hogy nézzük meg, hogy ez a gané - ezt a célzást Szondira tette - kit tart itt fogva. Ekkor már csak a többszörösen büntetett, köztörvényi cselekmények miatt elítéltek voltak a börtönben és a vádlott nem tett olyan intézkedést, hogy a börtönből valakit ki kell engedni. Ellenben a járási ügyészt a börtönben is sértegette. Majd megnézte a vádlott Csizmadiával együtt a bör­tön házi iratait, s ezután a járási ügyészt feleségével együtt felkísérték a börtön­ből. Közben másik két fegyveres személy kereste a járási ügyészt, akit azután ezek a fegyveres személyek visszavezettek a börtönbe, míg vádlott és Csizmadia a járási ügyész feleségét a járásbíróság épülete elé vezették ki és ott kényszerítették őt arra a kijelentés megtételre, hogy nem ismeri el a Kádár-kormányt. Ez alkalommal a vádlottakon észlelhető volt ittasság, az italszag is érző­dött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom