Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)
Dokumentumok II/1
A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt bűnösnek érzem magam, a gyilkosság bűntettnek kísérlete miatt azonban nem. Személyi viszonyaira történő bővebb meghallgatása során előadja még, hogy az iskolái elvégzése után anyagi nehézségek miatt nem tudott tovább tanulni és csak 1945 után nyílt lehetőség arra, hogy magánúton a gimnázium 4 osztályát elvégezze úgy, hogy saját költségén kerékpárral bejárt Békésre, az iskolába. A felszabadulást követően földműveléssel foglalkozott, s mint ilyen parasztpárti tag volt 1948-ig. Az ellenforradalmi eseményekbe annak következtében kapcsolódtam be, hogy 1956. október 27-én a hangszórón keresztül felhívattak a tanácsházára, ahol ez alkalommal sor került a „forradalmi bizottság" megválasztására. A választás előzménye az volt, hogy Domokos László Gyuláról, fiatal diákok kíséretében megérkezett a községbe és ott a „forradalmi bizottság" mielőbbi megválasztását sürgette. A választás alkalmával engem is megválasztottak a községi forradalmi bizottság tagjának, ezt a tényt Domokos és Balogh István közölte velem. A választást követően Oré János lett a forradalmi bizottság elnöke. Seres Imre a titkár, énrám pedig az elnökhelyettesi teendőket bízták, amely lényegében a v korábbi vb-elnökének munkakörét jelentette és különösképpen csak a község gazdasági ügyeit intéztem, politikai dolgokba nem avatkoztam bele. Akik ebben az időben hozzám fordultak bármilyen problémával, azt én készséggel és szívesen elintéztem. A községben december 6-ig rend és nyugalom uralkodott, nem történt semmi különösebb, és úgy nézett ki a dolog, hogy az ellenforradalmat békés úton le lehet vezetni. Ezen időpontot követően azonban Domokos László és néhány társa felzaklatták az emberek idegállapotát, és különböző provokatív jellegű megmozdulásokat rendeztek. így többek között december 6-án este, majd december 7-én este kisebb csoportok sorra látogatták a tsz-tagok s párttagok lakását, azok ablakait beverték, és a tsz-tagokat a tsz-ből való kilépésre szólították fel. Én ezekben az eseményekben egyáltalán nem vettem részt, sőt azt a magam részéről helytelenítettem és mindent megtettem annak érdekében, hogy a rend és nyugalom az adott lehetőségek között helyreálljon. Ezen események hírére még december 10-e előtt, egy péntek délutáni napon kijöttek a községbe a karhatalmisták, hogy rendet teremtsenek, a tömeg ellenállása következtében azonban hamar visszafordulni kényszerültek. Domokos László s társai tevékenysége a továbbiak során éreztette hatását, amikor odáig mentek, hogy a tsz jószágállományát széjjelengedték. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a vádbeli időben, 1956. december 10-én este, amikor bementem a tanácsházához, oda egy éjjeliőr érkezett és közölte velem, hogy a fenyves, illetve a tsz területén gyanús személyek járkálnak, így arra kért engem, hogy menjünk ki és nézzük meg, hogy mit akarnak ezek az emberek ott. Én, ezt a közlést követően, a tanácsháza mellett lévő rendőrség épületében magamhoz vettem egy fegyvert és még több személlyel együtt kimentünk fegyveresen járőrbe, megnézni azt, hogy az éjjeliőr által jelen-
