Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

ni, így különösebb észrevételeink a diszpozíciós tervezettel nem voltak. A másik indok az, hogy az ellenforradalmi eseményekben egy-két plébános vett részt és ezek sem lettek elmozdítva a helyükről. Pl. Kunágotán Toldi Antal, Gyomán Bodnár János plébános, ezeket is tavasz folyamán szeretnénk leváltásba hozni. A volt békepapok, főleg a vezetőknek sérelmük részben kezd megnyugvóra jutni, ugyanis ők azt sérelmezték, hogy a békemozgalom teljesen elaludt a megye területén az egyházon belül és hát ezt fel kellene lendíteni. Én azt hiszem, hogy a januári békegyűlés ezt a kívánságukat teljesíteni fogja és bebizonyíthassák saját maguk, hogy mennyire vágyódtak egy ilyen gyűlés után és a hozzászóllásukon keresztül a való helyzetet feltárhassák. Úgy gondolom, hogy ez egy mérőléce lesz volt békepapok számára, ugyanis most már aktívan felléphetnek és az elgondolásaikat szabadon és nyíltan elmondhassák ezen a gyűlésen. Ugyanakkor mink is meggyőződünk a való helyzetről. Röviden meg szeretném jegyezni, hogy az egyházi vezetők állami kitüntetéséről a papság túlnyomó többsége komolyan nyilatkozott és úgy tünteti fel, hogy ez az állam részéről nagyon nagy elismerés azoknak a papoknak a részére, akik az államot támogatták és támogatják. Egyben ezen keresztül az állam az egyházi vezetők jó munkáját is elismeri és a külföld felé egy bizonyságtétel az állam és az egyház jó viszonyának további kialakulásához. Az evangélikus egyháznál a megye területén nagyon sok baj van. Ezeket a bajokat nem sikerült kiküszöbölni. Főleg azért nem, mert az Ordas püspök irányvonala egy sor papnál eléggé érvényesül és maga a püspök sem iparkodik azon lenni, hogy az itteni kirívó eseteket minél hamarább elintézze. A Mekis Ádám, keleti evangélikus egyházmegye esperes visszaállítása, majdnem egy évig húzódott. Október hónapban lett visszahelyezve. Ugyanakkor a nyugati ev. egyházmegyében az esp. személyének a kérdése még a mai nap folyamán sem intéződött el. Az általunk javasoltakat a püspök nem fogadta el, sőt nem is akart nagyon velünk ebben a kérdésben tárgyalni. O amellett kötött ki, hogy az általa javasolt papokat kell esperessé megválasztani. Két alkalommal Orosházán a lelkészek részére tartott értekezletet, ahol a fő téma az esperes személye volt. Először Fürcz Ervint akarta, másik alkalommal Zátonyi Pált. Az értekezletek után és az értekezleten Tátrai Károly, Kalóczki és Koszorús lelkészeket arról akarta meggyőzni, hogy fejtsenek ki agitációt az őáltala javasolt személyek mellett esperesi tisztség betöltésére, ugyanakkor ezeket a személyeket az országos egyházi vezető szervekből, pl. presbiteri tagságból kibuktatta és a saját embereit választatta meg helyettük. Ezek a lelkészek előtte ígéretet tettek, hogy a választásba belesegítenek, de ugyanakkor nap mint nap kerestek bennünket, hogy ezt ne engedélyezzük, mert ők nem hajlandók azokkal az esperesekkel együtt dolgozni, vagyis tőlünk vártak segítséget a megválasztás megakadályozásában. Itt az volt a hiba, hogy a püspökkel szemben nem mertek határozott állást foglalni. Ez arra volt jó, hogy egy évet sikerült kihúznunk és az esperesi tisztség betöltetlen maradt. Ez idő alatt az ő emberei pl. Fürcz Ervin, Kun-Kájzer [Kaiser?], Dedinszki, Kiss György lelkészek igyekeztek volna Ordas irányvonalát, a megye területén végrehajtani, ez azonban nem