Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Másrészt, emeli mai tanácskozásunk jelentőségét az is, hogy megválasztjuk az országos pártkonferencia küldötteit. Megyei pártaktívánk olyan időpontban ülésezik, amikor belpolitikai sikereink mellett napról napra erősödik, szilárdul a Szovjetunió által vezetett, szocializmust építő népek tábora, melynek alapja: a proletár-internacionalizmus. A proletár-internacionalizmus eszméje, nekünk magyaroknak drágább, mint bármikor azelőtt. Frissen élnek még emlékezetünkben az októberi ellenforradalmi események - mondotta bevezetésül, majd így folytatta: Emlékezzünk csak vissza azokra az antimarxista nézetekre, amelyeket jórészt a külföldi imperialista körök, élén az Egyesült Államokkal, exportálták hazánkban lévő barátaiknak, akik a Petőfi Körben kezdték el először a párt- és népi demokrácia elleni kirohanásaikat. Akik zászlóvivőknek az áruló Nagy ImreLosonczi-csoportot választották, akik később, mint ismeretes, az ellenforradalmi időszak alatt gazdáiknak parancsát híven teljesítették. Tagadták a munkásosztály forradalmi pártjának szükségességét, vezető szerepét és likvidálták azt. Hangsúlyozza Klaukó elvtárs: Hazánkban, a népi demokratikus társadalmi rendben a vezetőerő a munkásosztály volt és marad, élén forradalmi marxista-leninista pártjával. Ezután a Szovjetunió szerepéről beszél. Az imperialisták még ma is arról üvöltöznek - mondotta -, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország belügyeibe, ahogy ők mondják „veszélyezteti hazánk függetlenségét". Megmondjuk minden köntörfalazás nélkül nyíltan: mi büszkék vagyunk erre az általuk „beavatkozás"-nak nevezett segítségre s ezért hálával tartozunk a Szovjetunió népeinek, kormányának, kommunista pártjának, amit hazánkért, dolgozó népünkért tett. Az imperialisták s a belső fasiszta erők arról üvöltöznek még ma is, hogy hazánk függetlenségét kell megvédeni. Miféle függetlenséget akartak ezek az urak, amikor az egyik oldalon tele torokkal kiabáltak a szocializmustól való függetlenségért, a másik oldalon rimánkodtak a tőkés országoknak segítségért? Az ilyesfajta függetlenség a szocializmustól való függetlenséget jelentette volna, továbbá azt, hogy hazánkat kiszakították volna a szocializmus építő népek nagy családjából. Csak annyit üzenünk mindazoknak, akik kételkednek hazánk és népünk további sorsának alakulásában, vagy azon töprengenek, hogy hazánk függetlensége és szabadsága jó kezekben van-e, ne aggódjanak. Bízzák ezt a mi népünkre, a népünk vezető erejére, a Magyar Szocialista Munkáspártra, népköztársaságunk kormányára. Ami pedig az úgynevezett „szovjet gyarmatot" illeti, Magyarországgal kapcsolatban ez odáig ment, hogy felszabadította a magyar munkásosztályt, egész dolgozó népünket, biztosította hazánk függetlenségét, népünk szabadságát. Odáig ment, hogy 12 év óta olyan politikai, gazdasági, s erkölcsi támogatást adott számunkra, amelyet a magyar történelem még nem ismer. Ez a szovjet „gyarmatosító" még azt is megtette, hogy november 4-én katonailag segített az ellenforradalmat szétverni, s másodszor is felszabadította dolgozó népünket, eleget téve a