Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)
családból származás kivételképpen nem jelent mindég osztályellenséget is, hisz pl. Kolontai [így; helyesen: Kolontaj] asszony, aki éveken át a Szovjetunió stockholmi nagykövete volt, egy cári tábornoknak volt a leánya, vagy Alexej Tolsztoj, világhírű szovjet regényíró földbirtokos, gróf és emigrás [így] volt megelőzőleg, vagy a közelmúltban elhunyt nagy román államférfi dr. Petru Groza, a Népszabadság 1958. jan. 9-i számában közölt cikk szerint földbirtokos és bankár volt. Vádlott az MDP-ből történt kizárása után nyilván megsértődött az osztályhelyzetének sematikus elbírálása miatt, mindenféle politikai tevékenységtől visszahúzódott. 1956 februárjában örömmel üdvözölte a Szovjetunió kommunista pártjának XX. kongresszusán hozott határozatokat, de a passzív magatartásán semmit sem változtatott, csak 1956. október hó 4-én, a Hazafias Népfront és a TIT közös rendezésében megtartott értelmiségi ankéton szólalt fel először, úgy, hogy az kivonatosan a helyi pártsajtóban, a Viharsarok Népében is közlésre került. 1 Ebben az időben a vádlott is olvasta az irodalmi újságot [így] és nagy érdeklődést mutatott a Nagy Imre-Losonczi-féle irányzat felé. Az ellenforradalmi események hullámai nyomán a békéscsabai Kézműipari Vállalatnál, vagyis vádlott munkahelyén is október 29-én ideiglenes munkástanács választásra került sor. Ez a vállalat felépítése folytán olyan, hogy csak mintegy 15-20 szakszervezeti tagsággal bíró dolgozója van, míg a nagyszámú bedolgozók nem szakszervezeti tagok. Az ideiglenes munkástanács megválasztásakor még nem voltak ismeretesek a munkástanácsok választására vonatkozó jogszabályok, így azután a vállalat igazgatóját, Péter Józsefet és a vállalat vezető könyvelőjét, vagyis a vádlottat is beválasztották a munkástanácsba. Ezen az ideiglenes munkástanácsi választáson a vádlott is mondott egy beszédet, amelyben kb. olyan értelmű kifejezéseket használt, hogy a munkások vállaljanak szolidaritást a Pesten harcoló tömegekkel, továbbá a forradalom szent céljait ecsetelte a dolgozók előtt és azt mondotta, hogy a fejbólogató Jánosok rendszerének vége van és most kezdődik egy új élet, ahol bátran lehet beszélni. Az ellenforradalom következtében megjelent Békéscsabán egy „Független Újság" elnevezésű napilap is és megjelent Békés megyei „Népújság" elnevezés alatt az MSZMP Békés megyei intézőbizottságának a napilapja is. Ez utóbbira vonatkoztatva az ellenforradalom időszakába [így], pontosabban ma már meg nem határozható napokon a vádlott több ízben tett olyan kijelentést, hogy azt ne olvassák, mert az tele van hazugsággal, vagy enyhébb formában kb. olyan értelemben, hogy kell egy lap, amelyik a forradalom ügyét szolgálja, vagy abban az időben, amikor a „Független Újság" nem jelent meg, olyan kifejezéseket használt, hogy szükséges lenne egy másik sajtótermék, mert a jelenlegi nem mond igazat, közlései nem felelnek meg a valóságnak, és hogy a pártsajtó a kedélyeket szítja, ahelyett, hogy megnyugtatná. A „Független Újság" november 4-i számába a vádlott egy cikket írt (harmadik oldal, jobbra fent), amelynek a címe az, hogy „Sztrájk helyett munka". Ezekben a cikkekben egyebek között a következő kitételek is megtalálhatók:
