Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

beszélt a dolgozókkal, a dolgozók Fekete Pált követelték (Fekete Pál a megyei forradalmi bizottság vezetője volt ebben az időben). Akkor én a dolgozók kéré­sére és követelésére Dudás György párttitkárral együtt elmentem Feketét meg­keresni, azonban őt a lakásán nem találtuk, a ruhagyárban már ott volt [így]. A gépkocsinkkal, amellyel érte mentünk, elhoztuk őt a békéscsabai téglagyárba és az ő beszédének az lett a következménye, hogy a dolgozók munkába álltak és dolgozni kezdtünk. Vissza már pontosan nem emlékszem, de ezekben a napokban történhe­tett az is, hogy mikor betértem az üzemben lévő telefonközpontba, ott bent tartózkodásra nem jogosult egyéneket találtam. Akkor elmentem a párttitkár­hoz, Sitczhez és mondottam neki, hogy küldjön a telefonközpontba másvalakit az ott eddig szolgálatot teljesítő Vasas Györgyné helyett, egy olyan személyt, aki rendesen el tudja látni a munkáját. Ezen beszélgetésünket követően Vasas Györgynét - akinek a férje az AVH­nál teljesített szolgálatot - le is váltották Milecz András, szintén ÁVH-s beosz­tottal, és ezt követően most már ez a személy teljesített ott szolgálatot. Ezt a személycserét nem én kértem, de úgy láttam, hogy ezen utóbbi beosztott is jól el tudta látni a feladatát. Ebben az időben történt az, hogy az üzembe részegen bejött Kiiment Mihály és Zahorán Pál művezető s mindketten beszaladtak az igazgatóhoz, majd onnan kijövet Zahorán megjegyezte: „Hol van az a Wagner, hadd verem szét a fejét!". Nyilván ezen kijelentését az irántam érzett haragból tette. Ezt követően már csak egy későbbi időpontban tértem be ismét az üzembe, mivel otthon tartózkodva tervet készítettem. Mikor ekkor, november 6-a felé betér­tem, Zahorán Pál a munkástanács útján el akart távolíttatni az üzemből, én ezt meghallva, beszéltem erről a munkástanács tagjainak és közöltem velük, hogy én egy ilyen döntésbe belenyugszom. Arra gondolva, hogy esetleg én kikerülök az üzemből, holott én jól érez­tem magam, jól dolgozva, becsületes munkát végeztem, s úgy találtam, hamán [így] így történik, hogy ott kell hagynom a vállalatot, akkor egy másik vállalat­nál történő könnyebb elhelyezkedésem végett egy nyilatkozatot írtam arról, hogy ellenem a dolgozóknak nincs semmi kifogásuk, s ezen nyilatkozat aláírá­sára megkértem dolgozótársaimat, és e végett újból bementem a gyárba. Ezt a nyilatkozatot többen aláírták, de Kiiment és Nagy Jenő, Zahorán Pál műveze­tőtől félve, nem írták alá. Az aláírás-kérés alkalmával én megmutattam a nálam lévő káderjellemzést is. Megjegyezni kívánom, hogy Zahorán Pál művezetővel több esetben né­zeteltérésem volt, de nemcsak ővele, hanem más személyekkel is, így többek között Nagy Jenővel is. Zahoránnal történő ellentétem egy bércsalásból adó­dott nézeteltérésből ered, míg a Nagy Jenővel történő ellentét abból fakadt, hogy az általam összeállított termelési értéket Zahorán és Nagy Jenő az én tudtomon kívül meghamisították, és mikor én ezt a meghamisított termelési értéket a kórházban tartózkodásom alatt nem voltam hajlandó aláírni, akkor ők kikeltek ellenem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom